Legjobb válasz
Minden szimulációs elmélet cáfolata
Ha a Phaneronomon kívül, kollektívában létezik valóság interaktív virtuális vagy fizikai szimuláció több ember részvételével, amely külső perspektívára következtetne. A részecskefizika és a kvantummechanika szerint a fotonok (és más részecskék és molekulák) mind hullámfüggvényben, mind különálló részecskékként viselkednek egyszerre. Állapotuk és viselkedésük KÖZÖTT a megfigyeléshez kötődik. Más szavakkal, a tudat (vagy akár a tudatalatti) meghatározza, amit látunk – szemben a megfigyelésünkön kívül létező világgal. Nem könnyen értelmezhető vagy koncepcionális, de világos. Amikor mi (tudatos ember) megfigyelés formájában lépünk kölcsönhatásba a fényrészecskékkel vagy az anyaggal, akkor ez a minimális interakciós forma határozza meg, hogy egy részecske hogyan viselkedjen és milyen formát foglal el. Sőt, még akkor is, ha egy részecske megfigyelhetetlen hullámként halad át a résen, ha a résen való áthaladás után megmérjük vagy megfigyeljük, de mielőtt a képernyőre kerülne, látszólag visszamegy az időben és megváltoztatja állapotát részecskeként haladt át, majd a képernyőn egy mintát jelenít meg, amely azt jelzi, hogy részecske formában van, amikor áthaladt a képernyőn. Tehát, amint látja, logikusan arra lehetne következtetni, hogy a tudat valójában a kvantummechanikára hat a legalapvetőbb szintjein, és azt mondani, hogy a tudattól „független”, nem lenne pontos. Ha nem arra lenne szükségünk, hogy elmagyarázzuk a dolgokat úgy, hogy az agyunk megérthesse a tudományt, akkor a QM nem is létezne. A QM tudatunk eredménye, nem fordítva. Nem mintha a QM körül lenne, ha az emberek nem ezt találták volna ki eszközként arra, hogy az agyunk információit értelmezhető formában tápláljuk.
Ha a tudat az ok és valóság, A paradox módon és a kvantummechanikában híresen bebizonyosodott „effektus” egy szimulált valóságelméletet semmissé tenné az IMO számára, és azt sugallja, hogy fizikai vagy virtuális szimuláció nem létezhet, ha teljes mértékben függ a tudatos megfigyelésünktől. Ezután arra lehet következtetni, hogy egy síkot vagy megosztott közeget befolyásol független tudatos megfigyelésünk. Lényegében az elménk megfigyelésével és értelmezésével hozzuk létre a valóságunkat, vagy elménk így értelmezi a legjobban ezeket az adatokat.
Összefoglalva, a szolipszizmus nem kompatibilis a kvantummechanikával. Ha megfigyelésünk meghatározza, hogy mit tekintünk a szimuláció építőköveinek (akár virtuális, akár fizikai, akár mentális szimulációnak), akkor a 3 elmélet bármelyike hogyan lehet helyes? Ha ez egy mentális szimuláció lenne (szolipszizmus), akkor mindent nem szelektíven, hanem összességében “figyelnének meg”, mivel ez a tudatos vagy tudatalatti elme vetülete, és a részecskék nem lennének képesek megkülönböztetni a megfigyelés különböző szintjeit. Alapvetően az elme nem képes szimulálni anélkül, hogy egyszerre “megfigyelné”. A virtuális vagy fizikai valóság elmélete sem lenne kompatibilis a QM-mel. A virtuális és a fizikai valóság szimulációi is tudatos jelenlétünktől független konstrukcióra következtetnek a tudatos jelenlétünkre. A tudat számára lennének létrehozva, ezért függetlenek a tudattól. A QM valóban az ellenkezőjét sugallja, hogy tudatos megfigyelésünk katalizátorként szolgál, amely szó szerint formálja a körülöttünk lévő valóságot, és ezért egyetlen szimuláció sem függhet a tudatos megfigyeléstől. Ezért az összes szimulációs elmélet logikátlan és ellentmond az eddigi legvilágosabb tudományunknak.
Válasz
- Nem, nem ellenkezőleg. És nem áll ellen a tudománynak. A szolipszizmusnak még mindig foglalkoznia kell azzal, amit akkor a maga körüli illúziónak nevezne. Ez továbbra is bizonyos módon viselkedne, és továbbra is érvényes lenne a tudományos módszer. Különösnek tűnhet, hogy mindezek a történelmi (illuzórikus) emberek ennyit lelepleztek volna a kozmoszról és annak működéséről, és akár a szolipszistát is arra a következtetésre vezetheti, hogy az alternatív hipotézis (minden valós) egy kicsit logikusabb vagy magyarázatként elegáns.
- A szolipszizmus nem győzi le a tudományt, mivel nem mond semmit arról, hogy mely módszerek tárhatják fel az igazságot. Vagy mely elméletek illenek jól a megfigyelésekhez. Ha van, egy szolipszista szkeptikusabb lehet, ami valójában nagyon jó eszköz egy tudós számára.
Úgy gondolom, hogy a szolipszizmust nagyon nehéz fenntartani, adott információelmélet alapján (ez azt mondja, hogy egy zárt rendszer (Turing-gép) nem tud előállítani valami összetettebbet, mint maga). Számomra úgy tűnik, hogy a kozmosz és a társadalom sokkal összetettebb, mint amit egyedül elképzelni tudnék, ezért még hallucinálni sem tudtam. Az evolúcióelmélet sokkal jobb magyarázatnak tűnik, mint a szolipszizmus magyarázatának hiánya.