A legjobb válasz
1776-ig Anglia (és Nagy-Britannia) a későbbiekben „a népességnek” nevezett jelenségek korai szakaszában volt Forradalom ”, amelyben az angol lakosság majdnem megháromszorozódott az 1750-es 5,9 millióról 1851-ben 16,8 millióra (1801-ben 8,6 millió, egyesek szerint 10,7). Az ilyen forradalom fő résztvevőit heves viták folynak a demográfusok között, de valószínűleg ennek oka a halálozási ráta meredek csökkenése és ennélfogva a várható élettartam növekedése, a 18. század közepén ~ 38-tól az 50-es évek közepéig, körülbelül 100–120 évvel később.
Azonban 1776 még mindig korai stádiumban van, ezért az angol népességet 6,3 millió és 7,5 millió közé becsülik.
Válasz
Kemény kérdés, mivel Anglia politikailag megosztott volt az őskor alatt. A Brit-szigeteket sok embercsoport foglalta el. Ez a legkorábbi (kb. 35 – 300 000 évvel ezelőtt). Hogy őszinte legyek, a brit származás megjegyzi, hogy a brit ősök, akik a mai Nagy-Britannia előtt voltak, hűvösebb körülmények között élhettek. Ne feledje, hogy e különféle csoportok megérkezésével Nagy-Britannia jobban hozzászokik a háborús élethez, méghozzá a jövőben, bár nem kívánatos.
Az idősorok egymásutánjából feltételezhetjük, hogy ezek a csoportok ebben a sorrendben jöttek:
- Hominoidok (körülbelül 900 000 évvel ezelőtt, ha az állítások igazak)
- Neandervölgyiek (kb. 35 – 300 000 évvel ezelőtt)
- Vadászok és gyülekezők (4000 Kr. e. 9500-ig) – hajóval utazott Európa kontinenséről Angliába, hogy népesítsen, gazdálkodjon és gyűjtsön, valamint vadászni
- Celtics (Közép-Európából vándorló csoport, háborús embercsoport) (kb. 500 Kr. E.)
- A rómaiak (Kr. U. 40) betörnek a brit szigetekre, és Nagy-Britanniát elfoglalják a Római Birodalom számára
- Angolszászok (Európából származó germán törzs) (Kr. E. 400) érkeznek Nagy-Britanniába, kb. Körülbelül 75 évvel a Római Birodalom összeomlása előtt a rómaiak ebben az időszakban kezdenek visszavonulni Angliából.
- A norvégok (más néven vikingek, egy skandániai csoport) (Kr. U. 700) betörnek Anglia partjaira. Hátsó A hét embercsoportnál a dolgok ott kezdtek változni, ahol a Brit-szigetek lassan egységesebbé vált országként. A középkorban a háborúk folytatódtak annak meghatározása érdekében, hogy ki uralja Nagy-Britanniát vasököllel. Kr. E. 850 körül új uralkodó keletkezik, amely hasonló kárt okozna, mint amit a vikingek Angliával tettek. Nagy Alfredet, akit hívtak, megtámadták és meghódították Anglia nagy részét. Az angolszászok leszármazottja volt, többé-kevésbé tulajdonképpen angolszász. Anglia Kr. E. 927 körül országgá vált.
- Alfred után jött a normandiai hódítás. A normann uralkodó I. Vilmos király volt, aki valójában Franciaországból származott. Azokban a napokban az uralkodók házasságot köthettek egy másik országból származó feleséggel. Népi diplomáciai lépés volt a nemzetek békéje. Az 1066. október 14-i hastingsi csatában elzavarta Harold Godwinsont, az utolsó angolszász királyt. Abban az éghajlatváltozáson a normannok lettek Anglia legfőbb uralkodói. Nagy Alfréd tapasztalt uralkodó volt, és tudta, hogyan kell kormányt vezetni. Uralma alatt „hűtlen nemeseket és hercegi szolgákat cserélt le barátaira, korlátozta a magánháborút, és visszaszerezte a bitorolt hercegi jogokat, meghatározva vazallusainak kötelességeit” (Encyclopedia Britannica). Ő fejlesztette ki a normann egyházat is.
Innen az uralkodók üzletet hoztak létre, hogy Angliában uralkodjanak. A legnevezetesebb uralkodók – VIII. Henrik király és I. Erzsébet királynő arra késztették Angliát, hogy a modern országgá váljon. Ezzel elkészült Anglia képe.