Melyek az 1960-as és 70-es évek szomorú / melankolikus blues / rock dalai?


Legjobb válasz

Az első, amire gondoltam, egy abszolút klasszikus, az “Utolsó csók” írta: J. Frank Wilson és a Cavalier “s:

Egy másik kedvencem a Három Kutya Éjszakája “Könnyen nehéz”:

Egy keményebb hangon nem találhat sötétebb dalt, mint a Bloodrock “DOA”:

Ezt a következő dalt sokan utálják, de nekem szeretet / gyűlölet érzése támad Terry Jacks “Seasons In The Sun” című popslágere iránt:

A szerelem kísérteties dallama viszonzatlanul Harry Nilsson énekli a “Nélküled” szót:

A málna egykori énekesének, Eric Carmennek szörny slágere volt az “All By Myself” címmel:

Úristen, örökké elmehetek. De hadd álljak meg egy nagyon szomorú megjegyzéssel Janis Iantól: “Tizenhét évesen”:

Magam is mindig kissé melankóliás voltam, ezért ez a kategória közel áll a szívemhez. Remélem, tetszik a korlátozott válogatásom!

SZERKESZTÉS — Hozzá kell tennem még egyet. Roy Orbisonnak volt slágere ezzel a dallal, de Don McLean megírta és elénekli a “Sírás” ilyen lelkes változatát:

Válasz

Ezeket az időket nem a tengerparti fiúk készítették, mivel az elidegenedéssel foglalkozik. A Pet Sounds következik ezen a melankolikus és introspektív témán.

Szerelmes vagyok egy lányba – nagy csillag. A döntő erejű popművészet sötét és egzisztenciális témákkal foglalkozott, amelyek atipikusak voltak abban a korban, amikor a zene ettől az időponttól enyhén szólva önmaga és gőgös. Hangzásuk előhívójává vált az indie és az alternatív rock fellépések számára, amelyek a következő évtizedekben alakulnak ki:

Napló – kenyér.

Szeretném, ha itt lennél – Pink Floyd. Ki ne ismerné ezt a dalt? Végül is a dal Syd Barrett-tel, volt bandatársukkal foglalkozik.

Szerelem – John Lennon. Nem tudnám pontosan, hogy ez hol férne el, de úgy hangzik, mintha itt sebezhetőség lenne, és az album egy melankolikus témát követ:

A bolond a dombon – A Beatles.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük