Legjobb válasz
[*** Apróbb szerkesztések és frissítések ***]
Amint ebben a szálban említettük mások szerint a török és a perzsa két különböző nyelvcsaládból származik; vannak azonban nyelvi hipotézisek a köztük lévő potenciális kapcsolatról. Ráadásul ez a kettő egymás mellett élt és sokszor összefonódott egymással egy évezred körül. Tehát elkerülhetetlenek a hasonlóságok a gondolatok kifejezésében és a mondatok felépítésében (nyelvtan). Ez eltekint a szókincstől, és még én is, mint nem szakértő, láthatom azokat, amelyek több mint véletlenek. De ezeket leszámítva, az új nyelv elsajátításának tapasztalatai kevéssé kapcsolódnak a tudományos elméletekhez és a történelemhez.
A dolgok egyszerűsítése érdekében azt mondhatom, hogy a perzsa nyelvnek két széles körben alkalmazott formája van: a formális és az informális. Formális az, amit hallasz a rádióban és a tévében, és olvastad az újságokban. Ez a forma tipikus indoeurópai nyelv. Nem sokat kavarhat a formátuma, de a szavakat lecserélheti angol vagy francia megfelelőjükre, és kissé átrendezheti a sorrendet. Végül egy egészen finom angol vagy francia mondattal fog rendelkezni.
Az informális perzsa az, amit az utcán hallani, barátok, családok és filmek között. Itt találhat további hasonlóságokat a török nyelvvel (nyelvtanilag). De először beszéljünk a szókincsről:
Mindkét nyelvnek hatalmas mennyiségű közös szókincse van. Az érdekes rész az, hogy mindkét nyelv olykor egymástól régi szavakat használ, amelyeket a saját anyanyelvükben fokozatosan megszüntettek vagy teljesen megváltoztattak. Néha ugyanannak a szónak két különböző konnotációja van török és perzsa nyelven. De ez az utolsó rész nagyon gyakori mondjuk angol vagy francia, vagy perzsa és arab és közönséges szavaik között. A francia nyelvről szólva francia kölcsönszavak is szerepelnek.
Vissza a nyelvtanhoz és a mondatszerkezethez (informális) perzsa és török nyelven. Mindkettő rengeteg információt képes tárolni (tárgy, tárgy, cselekvés és feszültség). egy szóval csak toldalékokat adva egy igéhez. Exm. A perzsa nyelven Didamesnek (láttam őt, őt vagy azt) egyértelmű alanya, tárgya (nem nélküli), cselekvése (ige) és mindez egy szóban feszült. De a török információtömörítési tartománya meghaladja a tárgyat, az objektumot, a cselekvést és a feszült struktúrát.
Amint az a példában látható, a perzsa nem nélküli. Tudnia kell azt is, hogy a török is ugyanúgy.
A szubjektum, az objektum, a határozószók és az igék pozícióit mindkét nyelv mondataiban gyakrabban találja meg, mint nem. A török egy szabad formátumú nyelv, amely az SOV minta felé hajlik; A perzsa viszont egy olyan SOV, amely a szabad formátum felé hajlik.
A kérdő szavak (ki, melyik, mikor, stb.) Olyan mondatban szerepelnek, ahol mindkettőben várható a válasz.
A / vagy, a / sem, és a mindkét nyelv és a konstrukciók mindkét nyelven megegyeznek a szavakig. Perzsa nyelvből származnak, és először törökül látja a „ne” szót sem az, sem az olyan konstrukcióban, amelyet negatív konnotációval használnak, mint egy indoeurópai nyelvet (a török nyelvben általában azt jelenti, hogy „mi”.
A török és perzsa (formális és informális) birtokos és tárgyjelekkel rendelkezik. Példa a birtokos markerre: A Kaszpi-tenger törökül Hazar Denz (i), perzsa nyelven Darya- (i) Kazar lesz. „I” a marker. Példa tárgyjelölőre: A „láttam őt” törökül „o (nu) gördüm” vagy perzsa nyelven „un (o) didam” – vagy még rövidebb „didam (esh)” lesz.
Mindkét nyelv használjon a főnév egyes alakját kvantor után, az angoltól és a franciától eltérően Példa: Hét könyv s angolul vagy sept livre s franciául versus Yedi Kitap (egyes szám) törökül vagy perzsa nyelven Haft ketab, nem pedig yedi kitap lar vagy haft ketab id = “3259dfbb52”> ha .
Mindkét nyelv az ige gyökeréhez hozzáadott-utótagot használ arra, hogy igéből névelőt hozzon létre. Megjegyezzük, hogy az előtte lévő magánhangzótól függően lehet törökül -en, -yan, -yen stb. (Magánhangzó-harmónia szabályok). Pl .: bağıran törökül a bağırmakból, tabán perzsa nyelvű tabidántól. Ne feledje, hogy az így készített perzsa melléknevekben leírt minőség sokkal inkább benne rejlik.
Ami a gondolkodást és az érzékeket illeti, az alkalmazott igeidők sokszor megegyeznek. Például, ha valaki kopogtat az ajtón, akkor angolul csak azt mondja, hogy „comin”, de törökül és perzsa nyelven is múlt időt (angol fordításban) „I come” használ. Geldim törökül vagy Amadam perzsa nyelven. Mindkét nyelv könnyebben használja a jelen idejét a jövő idő helyett.
Mindkettő ugyanazt a mentalitást használja a megfelelő utótagok vagy állítások megválasztásában a gondolatok megfogalmazásakor. Az angolul beszélő embereket valóban zavarba hozná, hogy miért válik az „I hate it” közvetlen fordítása törökül (ondan nefret ediyorum) vagy perzsaul (Azash nefrat daram) az „I hate it from” fordításából.Ezek az esetek tovább mehetnek, és nem fogom velük szánni az időt, de azt hiszem, hogy megvan az ötlet.
Ez túlmutat néhány utótagon, és láthatja, hogy néha az egész mondat csak fordítható szó szó szerint a másik nyelvre.
Mindkét nyelvben található néhány olyan kifejezés is, amelyek a kulturális affinitás miatt közvetlen vagy szoros fordítások, és nincsenek egyszerű vagy általánosan használt megfelelőjük angolul vagy franciául. Exm. „Kolay gelsin” törökül és „Khaste nabashi” perzsa nyelven; vagy törökül az „Eline sağlik” és perzsa nyelven „dastet dard nakone” kulturális megfelelője. A „Biz nerede, siz nerede” törökül vagy a „Ma kojayim, shoma koja” perzsa nyelven nincs megfelelővel angolul vagy franciául.
De mindent összevetve, ahogy korábban utaltam rá, a történelem vagy a nyelvtípus nem ügy. Az új nyelv megtanulása más fenevad, mint a hasonlóságok és különbségek filozofálása.
Válasz
Mennyire hasonlít a török és a perzsa?
Ha a nyelvekre gondolsz, azok egyáltalán nem hasonlóak, eltekintve attól a ténytől, hogy mindkét nyelv arab szótárat kölcsönzött (és valóban, a kölcsönzött szókincsen kívül egyik sem távolról hasonlóan az arabhoz).
A perzsa vagy a perzsa indoeurópai nyelv, ezért rokonságban áll – bár meglehetősen távoli – az angol és más nyugat-európai nyelvekkel.
A török egy különálló nyelvcsalád – kiszámíthatóan a török nyelvcsalád – és azeri, kazah, türkmén és még néhány más rokonságban áll. A török és a többi török nyelv szerkezete teljesen eltér az indoeurópai nyelvektől; ez inkább megkönnyíti a perzsa, mint a török nyelv tanulását egy nyugat-európaiak számára, annak ellenére, hogy az arab írásmód adaptált formában van írva, míg a török a latin ábécében van.