Legjobb válasz
Kedves, a műsorvezetőnek igaza van. De amennyire a tényleges korrekció várható, az idő múlásával néhány helyesírás megváltozott. A hasonló szívességet használták a múltban, de most a szívességet stb.
Ugyanúgy vonzották az emberek a brit akcentust, és ugyanazokat a helyesírásokat és akcentusokat elfogadták a változással.
Tehát nehéz elkülöníteni, hogy melyik a helyes vagy a legjobb megoldás a rendszeres használat során.
Válasz
A technológia megváltoztatja mindannyiunk munkamódszerét, de egy dolog mindig megmaradunk, kik vagyunk emberek, az emberi interakció és mit képviselünk.
Úgy tűnik, hogy az internet és a mobil technológia apránként finoman tönkreteszi a másokkal folytatott interakciók értelmességét, leválasztva minket a világot körülöttünk, és ami a mai társadalomban az elszigeteltség közvetlen érzéséhez vezet. Ahelyett, hogy személyesen töltenénk az időt a barátokkal, csak hívjuk, sms-ben vagy azonnali üzenetben küldjük őket. Lehet, hogy egyszerűbbnek tűnik, de végül sokkal kevesebbet látunk a barátainkkal szemben. Tíz szöveg nem is kezdődhet el azzal az órával, amelyet ebéd közben beszélgetünk egy barátommal. A mosolygó arc hangulatjel pedig aranyos, de soha nem pótolhatja az egyik legjobb barátod fülfeszítő vigyorát és mosolygós szemét. Fontos az arcidő, emberek. Látnunk kell egymást.
Műsorvezetőként mindig meg akarja ismerni közönségét. Amikor egy nagy eseményen több száz közönségtagnak mutat be, nagyon jól fel kell készülnie az alapötlettel. Bármilyen hosszú ideig meghallgathatja az előadást, nehéz folyamat lehet. Ha a beszélgetés nem vonzza magára a figyelmet, a közönség távolodni kezd a beszélgetéstől, kezdi elveszteni az információáramlás nyomát, és végül nem veszi figyelembe ötleteit és meglátásait.
A közönség egyes emberekből áll. A sikeres nyilvános beszéd művészete a hallgatósággal való beszélgetés, mintha egy emberrel beszélgetne. A nyilvános beszéd sikerének mércéje, hogy valóban hatni tud-e a közönségére, valóban kapcsolatba lépni velük személyes szinten, és elkötelezni őket abban, amit megoszt velük.
Amikor egyenként beszélünk valakivel vannak olyan dolgok, amelyek segítenek kapcsolatba lépni a másik személlyel, például:
Szemkontaktust teremtve velük szemben kérdezősködve, mosolyogva mesélünk és gesztusokat használunk