Legjobb válasz
„Vedd fel a lányomat a iskola ”találóbb. Vegyük például fontolóra a „visszafizetést”. Azt mondanád, hogy “Vissza kell fizetned nekem”, de nem “Vissza kellene fizetned”. Létezik néhány olyan szó, amelyek együtt használhatók egy másik jelentéshez, de meg kell értenünk a „megtérülés” és a „megtérülés” közötti különbséget. Az első főnévként vagy melléknévként szolgál, a második pedig egy ige. Mondok még egy példát. Fontolja meg: „Gyere és vedd fel”. Inkább a „Gyere és vedd fel” lehetőségre megy?
Itt van további magyarázat: Le kell írnia a „mi / ki” leírást, mielőtt a „mikor / hogyan” választ választaná. Képzelje el, ha felhívnék valakit, és elrendelte “Hármat akarok belőlük. Kettőjükre extra sajtot akarok.” mielőtt meghatároznám, hogy melyik elemre utaltam. Ez technikailag helyes, de nem alkalmas.
Válasz
Látom, hogy néhány ember nullázott a frázis részecske sorrendjében ), és egyesek még brit-amerikai különbségként fogalmazták meg. Hamis. Semmi köze semmilyen transzatlanti különbséghez, és akár egy frázisos konstrukció részese is lehet az objektum előtt vagy után, mindaddig, amíg ez nem névmás – ebben az esetben csak utána következhet: felveszem a gyerekek ezúttal / Ezúttal felveszem a gyerekeket. De- felveszem őket (soha nem veszem fel őket).
Továbblépés.
A helyes forma határozottan az, hogy úton vagyok, hogy felvegyem a gyerekemet az iskolából.
Az „egy úton” felépítést csak főnév vagy főnévi egyenérték követheti – hely- fizikai és szó szerinti, vagy metaforikus.
Én vagyok út a belvárosba / az üzletbe / a helyedbe / dolgozni stb.
Ha metaforikus értelemben azt jelentjük, hogy megközelítjük a célt, a határt stb., akkor azt követheti egy mondat is, amely főnév, és rendelkezik azzal, amit a nyelvészek „főnévnek” neveznek. Úton vagyok a világrekord megdöntése felé. Jó úton van a kirúgás felé – jobb, ha összejön a cselekedete.
A „Gyerekeim felvétele az iskolából úton”, a „Gyerekek felvétele” című cikkben többet dolgoznak mint egy főnév (amit fentebb mondtam), nem pedig ige, és úgy hangoztatja, mintha valamiféle végcél vagy cél lenne, és ebben a kontextusban nem működik. Valójában nyelvtanilag helyes, de logikailag nincs értelme, mivel nem illik a kontextusba. A „gyerekeim felkeresése az iskolából” helyes, mert a „to” itt jelzi a célt. Miért mész oda? Gyerekek felvétele.
Látom, miért lenne itt némi zűrzavar. Mint mondtam, az „egy úton” általában egy főnév követi azt a helyet, amelyre az ember halad. És ez itt hiányzik, és “a gyerekeknek az iskolából való felvételéhez” csúszik ebben a helyzetben. Jobban hangzik, ha előtte állna egy főnév. „Épp zöldségeket keres” (furcsán hangzik, hacsak az úticél már korábban nem volt egyértelmű). „A boltba tart zöldségért” elkészült, elmond mindent, amit tudnia kell, és nincs kétértelműség.