A legjobb válasz
Az HealthGuidance a kardiovaszkuláris állóképességet úgy határozza meg, hogy „a test képes folytatni az erõfeszítést, miközben energiát nyer az aerob rendszerbõl, amelyet a test energiával. ” Míg a szív- és érrendszeri állóképesség nagyrészt a szív és a pulmonalis rendszerek adaptációjának, azaz a stroke térfogatának növekedéséből adódik (a szív erejének növekedésével az ütésenként több vért pumpálhat), valamint a vaszkularizációnak (új erek növekedése) a kardio pulmonalis rendszer (ek) ) kölcsönösen függenek egymástól, és a test más biológiai folyamatai hatással vannak rájuk. Vegyük az izomrendszert csak egy példaként.
Amikor olyan tevékenységet végezünk, amely oxigént igényel, vagy más néven aerob tevékenységet, akkor I típusú és IIa típusú izomrostokat használunk. Ezekben az izomrostokban mitokondriumok vannak.
A mitokondriumok szerepe magukban az izmokban szerves része az aerob energiatermelésnek. Amint hosszabb ideig és intenzívebben edzünk, izmaink több mitokondriumot hoznak létre az izomban, hogy elősegítsék a több energia termelését (az úgynevezett biogenezist). Ez a megnövekedett mitokondrium sűrűség az izomban nagyobb energiatermelést és nagyobb állóképességet tesz lehetővé.
A testmozgás világában számos módszert alkalmazunk a szív- és érrendszeri állóképesség intenzitás összefüggésében történő leírására. Olvasásaiban láthat olyan kifejezéseket, mint a pulzus tartalék (HRR), a maximális oxigénfelvétel (VO2 Max), az anyagcsere-ekvivalensek (METS), vagy néha ez egyszerűen olyan, mint mérsékelt intenzitás és erőteljes intenzitás. Ne hagyja, hogy ezek összezavarják vagy megfélemlítsék, csupán ugyanazon dolog leírásának különböző módjai. Könnyű ökölszabályként meghatározhatja, hogy erőteljesen gyakorol-e, ha nem tudja átadni a beszédteszt jelentését, képes lehet 1 vagy 2 szó választ adni, de túl keményen gyakorol egy beszélgetés folytatásához. Ha éppen annyit vesz le az intenzitásáról, hogy most még edzés közben beszélgetést folytathasson, akkor most a „mérsékelt” intenzitással gyakorolja.
Válasz
Úszásban, kardióban – a légzőszervi állóképesség és az izmos állóképesség lehetővé teszi számomra, hogy hosszú ideig magas intenzitást tartsam fenn. Dinamikus erőre, sebességre és rugalmasságra is szükségem van egy hatékony stroke technika kidolgozásához.
Az izmok állóképessége az izomcsoportok azon képessége, hogy egy ideig folyamatosan fenntartsák összehúzódó erejük minőségét. munka közben. A frontcrawling úszásakor ugyanazt a kar- és lábmozgást folyamatosan ismételjük, ezért magas szintű izomállóképességre van szükség a fáradtság elkerülése érdekében, amely a stroke romlásához vezet. Alapvető fontosságú egy hatékony, áramvonalas löket fenntartása, hogy csökkentsük az ellenállást és lehetővé tegyem számomra a gyors mozgást a vízben. Fontos, hogy a karom és a lábam képes legyen nagy teljesítményt generálni az úszás idejére, hogy eredményességem hatékony legyen. Amikor izomfáradtságot kapok, azt találom, hogy a csípőm a vízbe süllyed, és a lábaim elhúzódnak, ellenállást okozva és lelassítva. Minden egyes lökettel kevesebb energiát tudok generálni, amikor elfáradok. Ez azt jelenti, hogy az általános sebességem lelassul, és azt is jelenti, hogy több mozdulatot kell tennem a hosszúság befejezéséhez, így a technikám kevésbé energiahatékony.
A kardio-légzőszervi állóképesség a szív-légzőrendszer (szív) képessége & tüdő), hogy a testet elegendő oxigénszinttel látja el edzés közben. Minél erősebb a szívem és minél nagyobb a tüdőkapacitásom, annál jobb lesz a szív-légzés állóképességem. Ezáltal a szívem és a tüdőm hatékonyabbá teheti az izmok oxigénellátását egy hosszabb ideig, csökkentve az oxigénadósság hatását a teljesítményemre. Minél jobb a szív- és légzőszervi állóképességem, annál tovább tudok úszni, mielőtt az oxigénadósság érezhetően befolyásolja a teljesítményemet. Amikor az oxigénadósság befolyásolja a távolsági úszás során elért teljesítményemet, úgy érzem, hogy kifullad a levegő, ezért gyakrabban veszek levegőt, ami megzavarja agyvérzésem folyékonyságát. A légzési technikámat is rosszabbnak találom, mivel a fejemet rögtön a vízből emelem ki, nem pedig oldalra forgatom, ami zavart okoz a szélütésem folyékonyságában.
Erő, rugalmasság és végtagsebesség a karom és a lábam mind hozzájárul ahhoz, hogy milyen gyorsan tudjak úszni. Az erő fontos, mivel minél nagyobb erőt tudnak kifejteni az izmaim a vízen, annál gyorsabban tudok úszni. A végtag sebessége az egyes végtagok (kar vagy láb) gyors mozgatásának képessége. Az úszás végtagok sebessége a lábakban lévő karokban több energiát generál minden egyes húzásnál vagy rúgásnál, ezáltal gyorsabban úszik. A vállízület jó mozgástartománya lehetővé teszi számunkra, hogy minden egyes ütésnél jobban előrelépjünk, és így nagyobb erővel tudjunk visszahúzódni, lehetővé téve a gyorsabb úszást. Emellett növeli a stroke arányát, és gyorsabb úszást tesz lehetővé. A csípő jó mozgástartománya lehetővé teszi, hogy nagyobb erővel rúgjunk, és növeljük a rúgás sebességét.
Az erőnlét számos készséghez kapcsolódó aspektusa elengedhetetlen az úszás hatékony teljesítményéhez.
A koordináció elengedhetetlen, amikor a gördülékeny stroke fenntartása érdekében frontkúszást úszok. Össze kell hangolnom a karjaim mozgását úgy, hogy az egyik kar megkezdje a húzást, amikor a szemben lévő kar befejezi a húzását. Hasonlóképpen a láb mozgása úgy, hogy mivel a bal láb a víz legmagasabb pontján van, a jobb láb a legalacsonyabb. Koordinációra is szükség van, így a kar és a láb mozgása folyamatos, zavartalan.
Az egyensúly elengedhetetlen ahhoz, hogy testemet a vízben megfelelő helyzetben tartsam. A hatékony frontkúszó technikának azt kell látnia, hogy a test minden karhúzással 45 fokkal jobbra és balra forog a vízszintes helyzetben. Egyensúlyra van szükség, hogy elkerüljük a túlzott forgást, ami megzavarná a szélütésem folyékonyságát és időzítését. Gyorsan át kell mozgatnom a testemet különböző pozíciókba, egy lapos kinyújtott úszási helyzetből a szoros behúzáshoz, majd a fordulás után vissza az úszáshoz.
A mentális erőfeszítés létfontosságú szerepet játszik a hosszútávúszás. Fontos az érzelmeim kezelése, ezért az előadás előtt az optimális izgalmi szinten vagyok. A motiváció és az elszántság fontos tényező, különösen, amikor az úszás utolsó szakaszaiba érek, amikor fáradtnak érzem magam. A motiváltabb és elszántabb úszók nagyobb eséllyel folytatják a kemény munkát, ha elfáradnak. Úgy gondolom, hogy a mentális próba segít felkészülni erre a pontra. Megállapítottam, hogy felkészültem erre a pontra, ahol elmémben fáradt vagyok, nagyobb elhatározással rendelkezem az intenzitásom magas szinten tartása mellett. Ha az izgalom szintje túl alacsony lenne, akkor alacsony lenne a motivációm és az elszántságom. Az izgalom szintje szintén túl magas lehet előadás előtt és közben. Ez oda vezethet, hogy nagyon ideges vagyok, és szélsőséges esetekben olyan fizikai jeleket mutatok, mint a nehéz légzés és remegés. Ez feleslegesen pazarolja az energiát, ezért létfontosságú, hogy az izgalom szintje optimális legyen. A koncentráció fontos, mivel a távolsági úszás hosszú ideig tart, és a koncentráció elvesztése oda vezethet, hogy nem a technikám néhány finomabb pontjára koncentrálok, például a kezem belépési szögére és a légzési mintázatra.
Remélem, megkapta az asnwer 😊