A legjobb válasz
A sima és a gneisz egyaránt metamorf kőzet. A Schist nem olyan durva szemcsés, mint a gneisz, és a gneisz több földpát ásványi anyagot tartalmaz, mint a csillám ásvány.
Az ásványi anyag összetételének különbsége miatt (ami a metamorfizmus hőmérsékleti és nyomási viszonyainak tükröződik, és nem tükrözi a kőzet általános kémiáját) és ezeknek az ásványoknak a méretkülönbségét, a gneisz általában tömegesebb, mint a sík, abban az értelemben, hogy nem egy félsík vagy görbe vonal mentén szakad meg, hanem tömbösebb , áttörve az ásványokat, ahelyett, hogy körülvennék őket.
A sima általában lombos – vagyis síktól gömbölyű textúrájú – és a magas csillám (platós ásvány) miatt felszakad ezeken a felületeken. ) tartalma.
A gneisz is foliumozott, de a fóliák nem annyira gomba alakúak, és a kőzet nem hasad el olyan könnyen a foliációs hely mentén, mint a sima.
Tehát –
szemcseméret (főleg) és
bizonyos fokig, ásványi összetétel.
Ezek tükröződnek o f a metamorf „fokozat” vagy intenzitás. A megnövekedett intenzitással az ásványi anyagok egyenként nagyobbak lesznek, és egyes ásványok kölcsönhatásba lépnek és újrakombinálódva új ásványokat képeznek – éppen ezért az elágazás mikája csökken a hőmérséklet / nyomás növekedésével – nem stabilak, és ahelyett, hogy a kőzetben maradnának, reagál a környező ásványokkal, további földpátot (ami tömbös vagy téglalap alakú ásvány) képez a korábbi micákból.
Ezért: a metamorfizmus „fokozatának” vagy intenzitásának különbsége a kiváltó oka a különbségnek és a gneisz.
A sínnek és a gneisznek valójában ugyanaz a kémiai összetétele lehet, és néha nagy távolságban, hőmérséklet / nyomás gradiensen keresztül követheti a metamorf kőzet testét, és ugyanaz a kőzettest légy sima az egyik helyen, de a másikban gneiss.