Legjobb válasz
Köszönjük, hogy feltette a kérdést, érdekes kutatásokat végzett!
Tóra sajátos értelemben utal a héber Biblia első öt könyvére: Bereshit, Shemot, Vayikra, Bemidbar és Devarim, amelyek megfelelnek a Genesis, Exodus, Leviticus, Numbers és Deuteronomy görög / keresztény neveknek. Ezek a könyvek tartalmazzák Izrael bírói elõtti történeteinek tömör történetét, de az anyag nagy részét Mózes törvényének szentelik. Néha a Tóra hivatkozhat az írásbeli és szóbeli törvényre. A héber towrah szó jelentése “utasítás, utasítás, törvény”.
A Pentateuch görög, ezért általában keresztény módja az első öt könyvre való hivatkozásnak. A görög nyelvben a “Penta” jelentése “öt”, a “teuchos” pedig “könyv, tok [könyvekhez]”. Amikor ezek az írások tekercsekre készültek, valószínűleg több tekercs is létezik. Szervezettségük érdekében esetekben megtartanák a tekercseket; így öt eset a Pentateuch számára. A szó általában nem tartalmazza a szóbeli héber törvényt, mivel a szóbeli hagyomány nem terjedt ki a kereszténységre.
Tanakh a legérdekesebb e három kifejezés közül. “Minden zsidó elé terjesztem” megalapozottabb megjegyzéseit, de meglehetősen rövid kutatásaim során megértem, hogy Tanakh a teljes héber Bibliára utal. A Tanakh szó az T orah, N evi “im és K etuvim, vagyis a törvény, a próféták és az írások. Ez a három kategória magában foglalja a héber Biblia összes könyvét. A Tóra magában foglalja Mózes öt könyvét, amint azt fentebb tárgyaltuk ; Nevi “im két alcsoportot foglal magában: a volt prófétákat (Józsué, Bírák, Sámuel és Királyok) és az Utolsó Prófétákat (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és a 12 kisebb próféta); A Ketuvim a többit a következő alcsoportokba sorolja: a költői könyvek (zsoltárok, közmondások, Jób), a Hamesh Megillot (öt tekercs, köztük az Énekek éneke, Ruth, Lamentations, Prédikátorok és Eszter) és három másik könyv (Daneil, Ezsdrás / Nehémiás és Krónikák).
Válasz
Tanakh a Tóra, Nevi “im és Kethuvim betűszava. A hébernek valójában nincs magánhangzója; legalábbis nem úgy, ahogy az angol, így a Tanakh héber írásakor a szónak csak 3 betűje van – a Tóra, a Nevi “im és a Kethuvim első betűi: תנ״ך (a ״ egyszerűen azt jelenti, hogy a szó rövidítés , és nem betű.) A Tórát ebben az összefüggésben (erről bővebben később) gyakran Mózes 5 Könyveként emlegetik, Nevi “im-t nyereségként, Kethuvim-t pedig Írásokként fordítják. Mint mások megjegyezték, a Tanakh nagyjából lefordítható héber Bibliának, de ez nem feltétlenül egyenlő a keresztény Biblia Ószövetségével – mind azért, mert a szövegek fordítása és megértése (gyakran jelentősen) eltér, mind azért, mert vannak a keresztény Ószövetségben szereplő (a verziótól / vallástól függően) könyvek, amelyek a Tanakhban nem jelennek meg (pl. 1 és 2 Makkabeus).
A Pentateuch egy görög szó, amely általában az írott Tóra vagy a Tanakh első öt könyvének szövegére utal.
A Tórát kissé nehezebb meghatározni. Szűkebb értelmében az öt Mózes Könyvének (vagyis a Tanakh első öt könyvének fentebb tárgyalt) írott szövegére utalhat. Ezt gyakran Humash-nak (az öt vagy ötödik héber szó származéka) nevezik, ezt a kifejezést leggyakrabban egy nyomtatott változatra használják, annak formájában, amelyet oldalas könyvnek tekintenénk. Az írott Tórát ebben az értelemben gyakran Sefer Tórának is nevezik (a Tóra könyve), ha tekercs formájában. Liturgikus körülmények között a Sefer-tórát hosszú pergamenlapra (valóban több pergamen darabot összevarrva) írják, és két végén fa szavazásokhoz kötik (legalábbis a kelet-európai zsidó hagyomány szerint – a nyugat-európai hagyomány szerint) , gyakran egy bonyolultabb eset belsejébe van kötve).
Általánosabb értelemben a Tóra gyakran hivatkozhat a zsidó vallási és polgári törvényekre, valamint Mózes által írt és szóbeli tanításokra. Ennek nagy része Mózes írott könyveiből (azaz a fent leírt írott Tórából) származik. Azonban sok / legtöbb zsidó hagyomány úgy gondolja, hogy az írott könyvek mellett Mózes szóbeli tanításokat és értelmezéseket is kapott, amelyek ugyanolyan fontosak (és isteni eredetűek), mint az írott könyvek. Úgy gondolják, hogy az orális tórát Mózes idejéből adták át verbálisan, de végül a második templom 70-ben történt megsemmisítése után írták le, elsősorban a Talmudban és annak forrásaiban, majd később tovább kodifikálták és elemezték (pl. az 1560-as évek Shulchan Aruch nevű műve).
Még tágabb értelemben a Tóra magában foglalja az összes hagyományos zsidótörvényt, tanítást, ösztöndíjat és hagyományt. Ez magában foglalja a zsidó törvények és szokások rabbinikus értelmezését az új / különböző korszakokra és helyszínekre alkalmazva.Például az írott Tóra olyan speciális madarakat ír le, amelyek kóserek, de nem nyújtanak általános módszert annak meghatározására, hogy egy újonnan felfedezett madár kóser-e. A Talmud ad néhány további útmutatást, de Mózes és a Talmud rabbijai idején / helyén a pulyka teljesen ismeretlen volt. A modernebb zsidó vallási hatóságok azonban szinte (bár nem teljesen) általánosan elfogadják a pulykákat kósernek. Ez az elhatározás, sőt annak alapjául szolgáló elemzés, érvelés és vita ebben a tágabb értelemben a Tóra testének részének tekinthető.