A legjobb válasz
A rekurzió és a rekurzivitás sokkal tágabb kifejezés. A nyelvészetben egy nyelvi egység vagy szabály megismételhetőségére utalnak (egyesek a végtelenségig érvelnek). A koordináció és az alárendelés, az összekapcsolódás és a beágyazás mind példák lehetnek a rekurzióra.
Például alárendeltségre: Miután megláttam a filmet, elmentem a boltba. Miután megláttam a filmet, miután elmentem a boltba, pizzát ettem.
A koordináció még könnyebb: elmentem a boltba, és megláttam egy filmet. Bementem a boltba, megnéztem egy filmet és pizzát ettem. Bementem a boltba, megnéztem egy filmet, pizzát ettem, és elmentem az állatkertbe.
A rekurzió nem csak záradék szintjén történik sok nyelven; angolul egymásba ágyazhatjuk az elöljárókat: az ablak melletti asztal mellett a szobában levő székre ültem.
Ami összehangolható, az nyelvről nyelvre változik. Angolul használhatjuk a “és” kifejezéseket tagmondatok, főnevek és igék összehangolására, japánul azonban a と / to / csak főnevek koordinálására használható. Még mindig rekurzív, de az ige szintjén nem lehet rekurzív: boku-wa nihon-to inu-to mizu-o mi-masu 1sg-nom japan-and dog-and water-acc see-pres-longform “látom Japán és egy kutya és víz “
* boku-wa mizu-o nomi-masu-to mi-masu 1sg-nom water-acc * drink-pres-longform-and see-pres-longform” I látni és inni vizet “
Ennek kifejezéséhez meg kell változtatnia a mondat felépítését és két mondatra kell bontania, mert nem lehet két igét összekötni japánul” és “:
boku-wa mizo-o non-de mizo-o mi-masu 1sg-nom water-acc see-inf water-acc drink-pres-longform “Vizet látok és vizet iszom”
Így a legtöbb a nyelvészek egyetértenek abban, hogy minden nyelv rekurziós, de ami rekurzív, az nyelvek között különbözik. Angolul két igét összekapcsolhatunk “és” egy DP-re hivatkozva, japánul ez lehetetlen; csak a főneveket lehet összekapcsolni “és” -vel.
Szerkesztés:
“Ez egy átfogó kifejezés a koordinációra és az alárendelésre, az összekapcsolódásra, beágyazásra és az ejtőernyőre potaktikus? Hogyan függ össze / különbözik ez a három kifejezés? “
A parataxis és a koordináció nagyon hasonló fogalmak, az alárendeltség és a hipotaxis pedig nagyon hasonló fogalmak. Ezek mind a rekurzió formái, de kissé eltérően működnek .
A koordináció összeolvad olyan fogalmakkal, amelyek önmagukban kifejezésekként vagy alkotóelemként állhatnak, míg az alárendeltség egymásba ágyazódik, amely nem állhat legyen saját és legyen nyelvtani.
Koordináció Nem úszni mentem , hanem a parkba mentem. (mindkettő önállóan állhat ” nem megyek úszni “” parkba mentem “) almát és narancsot eszem (az alma és a narancs is eláll egyedül)
Úgy tűnik, hogy a parataxis ez, de koordinátor használata nélkül (legalábbis a Példák a Wikipédiára) Almát ettem; elmentem a parkba.
Alárendeltség: Miután elmentem a parkba, ettem egy banánt, hazamentem, amikor késő volt. Szeretem az esőt, mert nedves
* Hát ertem egy banánt *, amikor késő volt *, mert nedves volt.
Ezek egyike sem létezhet önmagában, ezért alárendelt záradékok.
Mindezek (alárendelés, koordináció , beágyazás) rekurzívak.
Válasz
A nyelvi kontextus pusztán abból a szempontból van meghatározva, hogy mi következik, vagy mi előzze meg az adott szegmenst, amely hangváltozáson megy keresztül. Más szóval, egy nyelvi kontextus nem veszi figyelembe a társadalmi, a szituációs vagy a pszichológiai szempontokat.
A nyelvi változás ( például egy hangváltozás) kizárólag nyelvi kifejezésekkel magyarázható, anélkül, hogy elmagyaráznánk, miért zajlik egy hangváltozás, vagy mi ösztönzi a változást. De ilyen jellegű változások történnek, függetlenül a beszélő társadalmi helyzetétől, iskolai végzettségétől vagy pszichológiai lelkiállapotától.
Az idő múlásával minden nyelv változást mutat a szerkezetének minden aspektusában. Fokozatosan az egykori nyelv nagyon eltérhet az előző állapotától.
Ezzel szemben vannak nyelvi változások, amelyek társadalmi motivációt igényelnek , ami azt jelenti, hogy azok az emberek, akikből hiányzik a szükséges társadalmi motiváció (ami a hangváltást váltotta ki), nem mutatják be ezt a változást beszédükben.
Példaként hadd idézzem William Labov kutatását a hangváltozásokról. az emberek beszédében fordul elő Márta szőlőskertjében, ahol a diftongusokat olyan szavakban, mint out, house, míg, night , a szokásos angol nyelvtől eltérően ejtik. Ezen a szigeten a 31–45 éves korosztály emberei mutatják ezt a fajta hangváltozást (a kettőshangzók központosítása), mint a többiek, mert szorosabban azonosítják magukat a szigettel és elindulnak a szárazföldiek elől.
Másrészt vannak olyan hangos változások, amelyek nem igényelnek ilyen társadalmi motivációt (legalábbis nem vagyunk tisztában velük), de azért történnek, mert a azonnali nyelvi kontextus (vagyis melyik hang jön előbb, vagy melyik hang következik) önmagában ösztönzi a változást. Példaként hadd említsem azokat a változásokat, amelyek a közép-angol nyelven történtek: Olyan szavakkal, mint half, palm, talk, a mássalhangzó l azért veszett el, mert egy alacsony hátsó magánhangzó ( a) után, valamint labiális vagy veláris mássalhangzók (azaz m, k ), de ez a változás nem olyan szavakkal következett be, mint film, selyem , mert a a l szegmens mindkét oldalán a nyelvi kontextus nem elégedett bennük. A film esetében selyem a l mássalhangzót megelőző magánhangzó nem alacsony hátú magánhangzó. Tehát a változás nem történt meg. Ez a változás a nyelvi kontextus hatása.