A legjobb válasz
ezt fedeztem fel az interneten.
Technikailag 0-15-30-45-game-nek kell lennie, hogy következetes legyen. Megvizsgáltam a pontozási rendszer indoklását. Egészen a 15. századig nyúlik vissza Franciaországban. Ekkor a pontozás egy óramutató alapján történt, és a 45-0 valójában a 3. pont volt. De két ponttal kellett nyerni, ami azt jelentené, hogy az utolsó pont meghaladja a 60-at (egy óra maximális percét). Tehát a 3. pontot 40-re módosították, és a pontszám 0, 15, 30, 40, 50, játék (60) lett. A rendszer nagyon zavaró és elavult, de a tenisznek nagy hagyománya van a háttérben, és a pontszerzés az évszázadok során tovább került.
Másik hasonló válasz:
Az eredet nem teljesen ismert, de az egyik gyakori magyarázat az volt, hogy amikor a játékot a középkorban játszották először, akkor a bíróságon egy óra számlapot használtak. Az óramutató negyedenként mozog minden pontnál. Amikor a kéz hatvanra lépett, a játéknak vége volt. Ezért a pontozás a szeretet, 15, 30, 45 és 60 lenne a hagyományos 0, 1, 2, 3 és 4 helyett. Aki először 60 (4 pont) pontot szerzett, az nyeri a játékot. A „nulla” helyett azonban a „szeretet” szót használták. Mivel a „szerelem” szó a francia l’oeuf szóból származik, ami tojást jelent, amely semmit sem szimbolizál, feltételezzük, hogy a „szerelmet” azért használták, mert ez nulla értéket képvisel. A „szerelem” szó használatának másik magyarázata az, hogy a tojás nulla. Végül a 45-öt 40-re rövidítették, és az emberek teljesen abbahagyták a 60-at. Érdekes, hogy míg az angolok tévesen mondták ki a l’oeuf-ot szerelemnek, a franciák végül visszaálltak a nulla használatára, míg az angolok megtartották a „szeretetet”. A „szerelem” kifejezés azt is magában foglalja, hogy annak, aki nulla pontot játszik, és igazán szereti a játékot.
Válasz
A 15, 30 és 40 eredete a pontszámokat középkori franciáknak tartják. A legkorábbi utalás Charles D “Orleans 1435-ben című balladájában található, amely a quarante cinque-re utal (ami a 40-nket eredményezte), és 1522-ben van egy latin nyelvű mondat:” harmincat nyerünk, negyvenöt nyerünk “. Az első feljegyzett elméletek tizenöt eredetéről 1555-ben és 1579-ben jelentek meg. Ennek a konvenciónak az eredete azonban továbbra is homályos. Lehetséges, hogy a bíróságon órajeleket használtak, negyed kézmozdulattal 15-ös pontszámot jelezve, 30 és 45. Amikor a kéz 60-ra mozdult, a játéknak vége volt. Azonban annak biztosítása érdekében, hogy a játékot ne lehessen megnyerni a játékosok “pontszámainak egypontos különbségével”, a “deuce” gondolatát vezették be. Annak érdekében, hogy a pontszám a „60” kullancsokon belül maradjon az óra számlapján, a 45-et 40-re változtatták. Ezért, ha mindkét játékosnak 40 van, akkor az első játékos, aki gólt szerzett, tízet kap, és ez 50-re mozgatja az órát. másodszor, mielőtt az ellenfél képes lenne gólt szerezni, további tízet kapnak, és az óra 60-ra mozog. A 60 a játék végét jelenti. Ha azonban egy játékosnak nem sikerül kétszer egymás után gólt szereznie, akkor az óra 40-re áll vissza, hogy létrehozzon egy újabb “deuce” -t. Egy másik elmélet szerint a pontozási nómenklatúra a francia jeu de paume játékból származott (a tenisz előfutára, amely kezdetben ütő helyett a kezet használta). Jeu de paume nagyon népszerű volt a francia forradalom előtt, csak Párizsban több mint 1000 bírósága volt. A hagyományos pálya összesen 90 láb volt, mindkét oldalon 45 láb. Amikor a szerver gólt szerzett, 15 lábat lépett előre. Ha ismét gólt szerez, akkor további 15 lábat lép. Ha harmadszor szerez gólt, csak 10 lábnyira tudott közelebb lépni. A nulla “szeretet” használatának eredete szintén vitatott. Lehetséges, hogy a francia “tojás” kifejezésből származik, mert a tojás nulla számnak tűnik. Egy másik elmélet a “szerelem” használatának eredetéről abból az elfogadásból származik, hogy bármely meccs elején, amikor a pontszám nulla, a játékosok továbbra is “szeretik egymást”.