A legjobb válasz
A racionális ember az az egyén, aki ismeri a logika három törvényét, és alkalmazhatja őket a cél érdekében. valami elhangzott vagy írt elemzése azon értékek összefüggésében, amelyek megkülönböztetik azt, ami igaz és ami hamis .
irracionális emberi lény az az egyén, aki képtelen megkülönböztetni az igazat és a hamisat. Ez a három törvény ismeretének hiánya.
Bármely témával kapcsolatos párbeszédben vagy tanulmányban az az ember, aki megérti a három törvényt, mindig előnyben lesz minden olyan emberrel szemben, aki nem ismeri a három törvényt.
Bármely ember, aki még Arisztotelész három törvényének alapvető ismeretét is megismeri, végül meg fogja érteni, hogy ezért konkrét okai vannak annak, hogy miért nem tanítják sok embernek a három törvényt.
Logikailag előnyös néhány ember számára, hogy mindig előnye van más emberekkel szemben.
Ennek az az oka, hogy minden ember kihasználható, manipulálható és általában annak előnyére használható. egy másik személy. Az ilyen kizsákmányolás, manipuláció és felhasználás egyetlen megelőzője, ha az emberiség nagyobb része megalapozza saját elméjének működését. Egy ilyen megértés megalapozza az összes többi elme működésének alapvető megértését.
Ennek oka, hogy az elmék „gondolkodnak”.
A gondolkodás vagy racionális, vagy irracionális.
Az az elme, amely nem tud gondolkodni, de csak „érez”, folyamatosan hátrányos helyzetbe kerül.
Ezenkívül egy olyan ember, akit manipuláltak a
állapotába A „gondolkodás” helyett az „érzés” nem lesz képes hatékonyan kommunikálni. Ennek oka az, hogy az érzések szubjektivizmusok, az ötletek pedig objektivizmusok.
Például erre a kérdésre válaszolva sok „gondolat” objektivizálását lehet bemutatni. A gondolatok a tudás egyik formája.
Kevés, „érzés” és valószínűleg semmilyen „érzés” nem kerül közlésre, mert ezek a szubjektivizmusok kategóriájába tartoznak.
Ez az oka annak, hogy azoknak az embereknek, akik korlátozzák gondolkodási folyamataikat, és nem hajlandók megérteni a logika három törvényét, megkísérlik az „érzések” közlését, amelyek csak akkor valósíthatók meg, ha ezeket az érzéseket szövegként vagy beszédként szavakként objektiválják.
Írhatok neked arról, hogy milyen érzéseim vannak, de az általam használt beszéd vagy szöveg nem önmagában „érzés”. Mondhatok vagy szavakkal (szimbólumokkal) írhatok nektek, hogy szeretném, ha átkarolhatnám magam és átölelhetném, de ezt nem „érezhetem” ön előtt. El kell mondanom vagy meg kell írnom, hogy közöljem vele. Ez a különbség az objektivizmus és a szubjektivizmus között.
A racionális ember olyan egyén, aki képes azonosítani és tudni, hogy mi az „érzése”. A racionális ember olyan egyén, aki képes azonosítani és tudni, hogy mi a többi ember „érzése”.
Az irracionális ember tudatában lehet egy „érzésnek” önmagában és másokban, de szükséges fejleszteni a „gondolkodás” képességét annak érdekében, hogy ez a tudás objektív legyen. Az embernek képesnek kell lennie megérteni a szubjektivizmus és az objektivizmus közötti különbséget. Az írott vagy kimondott szavak objektivizmusok.
Ezért egyesek „fejlődnek”, míg mások látszólag nem fejlődnek. Teljesen lehetséges, hogy egy ember a szubjektivizmus birodalmába szorul. Érezhetnek és cselekedhetnek, de nem tudnak kommunikálni, mert a kommunikáció olyan funkció, amelyben az szubjektivizmusokat objektivizmusokká alakítják át.
Válasz
Ahhoz, hogy válaszolni tudjon erre a kérdésre, meg kell feltevéssel vagy politikai elfogultsággal kérdezték.
A kérdés feltevéséhez meg kell határozni azt is, hogy mit jelent az emberi lény?
A deduktív érvelésnek nem kell igaznak lennie egy példára “Az ember kék, a kék emberek esznek, a kék lenni azt jelenti, hogy az embered.” ez a premisszákon alapuló meggyőző érv. Bár a valóságban nem létezik kék ember.
Nincs olyan, hogy teljesen igaz meghatározása annak, hogy mi az emberi lény. Például ott ember: férfiak, nők, fiatalok, idősek, különböző fajok és kultúrák….. Tehát azt mondani, hogy leírja az embereket úgy, hogy az összes öreg vagy minden nő nem lenne pontos, miközben benne van, és ugyanakkor az is.
Embered, miközben bent vagy, és nem biztos, hogy nem vagy nő, nem öreg és nem biztos, hogy kék vagy LOL
Szeretünk hipotetikus kérdéseket feltenni, de sokkal nehezebb 100\% -ig pontos kérdés, mivel az lenne a módja, hogy szöveges és időigényes legyen az összes lehetséges hipotetika bevonása, így előfeltevések és rendkívül elfogult drámai nyelv segítségével kommunikálunk, hogy időt takarítsunk meg és elkerüljük a zavart. Amint feltételezzük, hogy a halló / olvasó osztja a világnézetünket (feltételezések).
A legegyszerűbb meghatározást annak meghatározására, hogy mi az ésszerű / ésszerű ember, csak az alapján lehet megítélni, hogy mit csinál. Ezt eseti forgatókönyv végzi.Például, ha egy személy megszegi a sebességkorlátozást, az törvénybe ütközne, de ha az illetőnek orvosi vészhelyzete lenne; mondjuk, ha a sebnek el kell kerülnie a kórházat, “életveszélyes”, ez nem bűncselekmény, hanem szükségszerűség.
Most, hogy megpróbálja meghatározni a normálisat .. hahah sok sikert ehhez, de itt a legjobb lövésem van.
Feltételezzük, hogy az ilyen, társadalmilag reflektált, szövegileg kifejezett és logikai érvelésen alapuló normák az emberek racionális tevékenységének alapját képezik. Ennélfogva nem minden normatív módon szabályozott tevékenységet lehet jellemezni racionálisnak.
Tehát a racionalitás elméleti modellje az emberi viselkedés és gondolkodás modellje, az emberi tevékenység egésze, olyan normákkal összhangban valósul meg, amelyek találják megalapozottságukat az emberi ész analitikus tevékenységének eljárásában.
Ésszerűen alapuló norma alatt olyan normát értünk, amelynek elfogadása egy bizonyos érvelésből következik. Végső esetben az ilyen megalapozás logikai formája az egyszerű szillogizmus.
Valójában a normák ésszerű megalapozásának két módja van: érték és normatív. Az első az értékek szférájára, valamint a normák és az értékek kapcsolatára vonatkozik. A normák ésszerű megalapozásának ilyen módja alkalmazható a normák értékekre való esetleges redukciója esetén. Például:
Egy jó cselekvés kötelező. A technológiai folyamat betartása jó cselekedet. Következésképpen a technológiai folyamat betartása kötelező.
De fel lehet dolgozni a normák megalapozásának eljárását a normatív szférában. Ez az alap feltételezi a normatív posztulátumok (vagy úgynevezett vélelmek) bevezetését. Például:
A szabályoknak (törvénynek) megfelelő művelet kötelező. A technológiai folyamat betartása a szabályoknak (törvénynek) megfelelő cselekvés. Következésképpen a technológiai folyamat betartása kötelező.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti példák csak a normák legprimitívebb szintjén való megalapozásának fő módjait szemléltetik.
A „racionalitás” kifejezéssel az emberi tevékenység olyan aspektusait szeretnénk felkarolni, amelyek az ész analitikai képességére, a módszertani tervezésre, a pragmatikus számításra és a célszerűségre utalnak. Véleményünk szerint egy ilyen tevékenységet normatív eszközök alkalmazásával hajtanak végre. Kulcsszó itt a MÓDSZERTAN vs az őrület
Nem tagadható, hogy az ész (a legáltalánosabb értelemben) „racionális” -ot eredményez. Az ok, mivel az emberi képesség természetesen átterjed az emberi tevékenység körébe, és ez utóbbi ésszerű jelleget szerez. De a racionalitás véleményünk szerint nagyrészt a tevékenység formai vonatkozásait, annak technológiai oldalát jellemzi. A racionalitás összekapcsolódik az emberi ész analitikai, rendszerezési és számítási funkcióival, a módszer és az algoritmus ötletével. Kulcsszó itt az algoritmus
A való életben az egyén valójában és potenciálisan is részt vesz az emberi létezés különböző területein, és ezért a játékelmélet terminológiáját használva egyszerre több darabot játszik, funkciói a különböző normatív rendszerek által szabályozott nyereségek. A való életben minden összefügg egymással: az eszközök célokká válnak, a célok pedig eszközévé válnak. Tegyük fel, hogy az egyén elsősorban arra törekszik, hogy időben eljusson munkájához. Tegyük fel, hogy ennek érdekében át kell mennie az úttesten, de ezen a helyen az ember csak a földalatti átjáróval engedi át az utcát. Ha lemegy az átjáróra, akkor biztosan késni fog munkájáról. Tegyük fel, hogy ez az alternatíva nem az ő hibája, hanem objektíven feltételes. Mit kellene tennie? Ha végső értéke a munkájának időben történő elvégzése, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy megszegi a közlekedési szabályokat, és átvágja az utcát, hogy a lehető legrövidebb időn belül eljuthasson munkájához. Tegyük fel, hogy az út ugyanazon részén rendőr áll az őrsön. Aztán el tudunk képzelni egy olyan helyzetet, amikor az egyénnek, racionálisnak tekintve a végső célját, ki kell törölnie „a törvény végét” – egy dührohamban őrülthez méltó vállalkozást. Jobban kellene feltételeznünk, hogy az egyén kijavítja a célját, és így az utcára a KRESZ szerint áttér. Ugyanígy feltételezhetjük, hogy egy munkával való késés súlyos megrovást von maga után, míg az utca nem megfelelő módon (helyen) való átkelése hosszú távú szabadságvesztéssel fenyegeti. Nagyon is lehetséges, hogy egy ilyen helyzetben az egyén – mint egy szerencsejátékos, aki az asztalra dobja a kártyáit, mivel a tétek szörnyen nőnek – valószínűleg inkább későn érkezik munkájához, mint hogy kockáztasson akkor is, ha nincs rendőr látás. Kulcsszó itt a jó szándék.
Így számos esetben a racionalitás alapja viszonylagosnak bizonyul. Milyen normatív rendszert kell előnyben részesíteni? Hogyan lehet racionális? Ilyen esetben a a racionalitással kapcsolatos kérdés helytelen.Bármely cselekedet normatív értelmezésének alapjának és szempontjának megválasztásának kérdése úgy tűnik, hogy kívül esik az ésszerűség hatókörén. A cselekvés normatív alapjainak kiválasztása érdekében a társadalmi és egyéni PREFERENCIA hierarchiája kiemelt fontosságúvá válik. Meg kell jegyezni, hogy a kulturális kontextusban léteznek jelentős ilyen jellegű alapok, vagyis az állam és a TRADITOINS által biztosított bírósági és erkölcsi szankciók. Mégis létezhet különbség a társadalmilag szabályozott és az egyéni preferenciák között. Ezért az ilyen helyzet szituációjának megválasztása az egyén szempontjából alapvető fontosságú az ő preferenciáinak kérdése. Ez egzisztenciális A VÁLASZTÁS! Kulcsszó itt a hagyományok.