Legjobb válasz
A fehérjék peptidkötésekkel összekötött aminosavakból állnak (amelyekből húsz van az emberi testben).
A peptidkötésekkel összekapcsolt aminosavakat polipeptidláncoknak nevezzük, és 30-50 aminosav feletti összekapcsolódása fehérjéknek nevezhető.
Valamennyi aminosav azonos bázikus szerkezeti képlettel rendelkezik, de mindegyiknek más az oldallánca, amelyet néha R betűvel jelölünk.
Az aminosav egyik végén található egy karboxilcsoport (COOH), amely gondoskodik az aminosav savas részéről .
A másik végén van egy amincsoport (H2N).
Az aminosavakat négy különálló jellemző szerint osztályozzák:
- nem poláros
- poláris, de semleges
- sav
- és bázikus.
A fehérjék szintetizálhatók 30-50-től felfelé. aminosavak, bármilyen szekvenciában millió lehetséges kombinációhoz vezetnek.
Az orgának négy szintje van a fehérjék nizálása.
Az első vagy elsődleges szint az aminosavak lineáris elrendezése.
A szerveződés másodlagos szintje a fehérjék hajtogatása vagy illesztése, például módja annak, hogy ismétlődő mintákat kapjunk. E minták közül kettő az alfa spirál és a béta hajtogatott lap.
A szervezet harmadik, vagy harmadlagos szintje magában foglalja az oldalláncok kovalens kötésen, hidrogénkötésen, sóhidakon, hidrofób kölcsönhatásokon és fémion koordináción keresztüli kölcsönhatásait. Az egynél több polipeptidlánccal rendelkező fehérje általános példája a hemoglobin, az a molekula, amely oxigént szállít a test körül.
Források:
Otaki, JM, Ienaka, S., Gotoh, T. és Yamamoto, H. (2005). Rövid aminosav-szekvenciák elérhetősége a fehérjékben. Fehérjetudomány: a Protein Society kiadványa , 14 (3), 617-25 .
Bevezetés az általános, szerves és biokémiai tudományokba (10. kiadás): Frederick A. Bettelheim, William H. Brown, Mary K. Campbell, Shawn O. Farrell és Omar J. Torres.
Válasz
A fehérjék a molekulák fontos osztálya, amelyek a munka nagy részét a sejteken belül végzik. A fehérjék építőkövei kisebb szerves molekulák, aminosavak. A legtöbb organizmus, beleértve az embereket is, csak 20 különböző aminosavat használ a sejtek felépítéséhez és működtetéséhez szükséges fehérjék sokaságának összeállításához.
A fehérjék felépítéséhez a sejtek egy riboszómának nevezett komplex molekulaszerkezetet használnak. A riboszóma az aminosavakat a megfelelő sorrendbe állítja és peptidkötéseken keresztül összeköti. Ez a transzlációnak nevezett folyamat hosszú aminosavakat hoz létre, az úgynevezett polipeptidláncot.
A polipeptidlánc szintetizálása után néha további feldolgozáson megy keresztül. Például egyes fehérjékből bizonyos aminosavakat eltávolítanak. Vagy további molekulák, például cukrok vagy foszfátok kapcsolódhatnak a fehérje egyes aminosavaihoz.
A fehérjék felelősek a sejtek nagy csoportjáért. Sok fehérje, mint például a mikrotubulusok, struktúrát adnak a sejteknek. Mások segítenek más molekulák szállításában vagy tárolásában. Jó példa erre a vörösvértestekben található hemoglobin, amely oxigént és széndioxidot visz el a sejtekből.
Még más fehérjék, amelyek antitestekként ismertek, lehetővé teszik a szervezet immunrendszerének a potenciálisan káros mikrobák felismerését és megcélzását. A jelzőfehérjék, például a peptidhormonok, hírvivőként szolgálnak, amelyek információt hordoznak a különböző sejtek vagy szervek között.
Az enzimek egy másik különösen fontos fehérjetípus. A sejtek több ezer különböző kémiai reakciót hajtanak végre, amelyek mindegyike bizonyos mennyiségű energiát igényel. Az enzimek segítenek csökkenteni a kémiai reakcióhoz szükséges energiát, lehetővé téve a sejtek hatékonyabb működését.
Amikor az egyes fehérjék nagyobb struktúrákká egyesülnek, összetettebb feladatokat ellátó molekuláris egységeket alkothatnak. Ezek a több alegységű fehérjék közé tartozik a DNS-polimeráz, amely a DNS-t replikálja; miozin, egy motorfehérje, amely elősegíti az izmok összehúzódását; és az RNS-polimeráz, amely a DNS-szegmenseket RNS-be másolja.
A fehérjékre vonatkozó utasításokat a DNS-szekvenciák . A DNS-szekvenciák „kiolvasásának” és a fehérje felépítéséhez történő felhasználásának két fázist igényel: a transzkripciót és a transzlációt. A transzkripció során a DNS-ben lévő utasításokat, amelyek a kodonoknak nevezett DNS rövid szekvenciáiban találhatók, RNS-be másolják.
Az átírást követően a kész RNS, az úgynevezett messenger RNS (mRNS), a riboszómához kötődik, ahol átfordul. A fordítás az a folyamat, amikor a kodonok hosszú húrja hosszú aminosavakká alakul. Az aminosavak egyes sorrendjei elrendezve egy adott fehérjét kódolnak.
A fehérjék legfeljebb négy különböző szerkezeti rendet tartalmaznak. Az aminosavak húrja a fehérje elsődleges szerkezete. A különböző aminosavak közötti kölcsönhatások miatt a polipeptidlánc bizonyos régiói stabil mintákká válnak, amelyeket másodlagos szerkezetnek neveznek. A másodlagos szerkezet példái közé tartoznak az alfa hélixek vagy a béta lapok. Ezek a másodlagos struktúrák viszont kölcsönhatásba léphetnek egymással, létrehozva a harmadlagos szerkezetet. Ezekben az esetekben mindegyik fehérjét alegységnek nevezzük. A fehérje kvaterner szerkezete az összes alegység végleges szerkezete együtt.
Forrás: AncestryDNA® Learning Hub