legjobb válasz
Egészen a közelmúltig, ha azt mondanánk, hogy a só fontos, az olyan lenne, mintha Niagara-t mondanánk A vízesés nedves. Használhatja arra, hogy az élelmiszer hosszú ideig jó legyen a hűtést megelőző napokban; fertőtlenítheti a sebeket vele; elháríthatod a démonokat vagy a gonosz szellemeket; vagy természetesen megeheti, vagy ízesítésre használhatja.
A „só” proto-indoeurópai szó körülbelül * séh₂ls volt. vagy * sal . Angolul ez „só” lett; latinul a szó sal volt, és ebből várt és meglepő darabokat is kapunk – például az előbbi kategóriában a „sóoldatot”.
A „nyál” (a „sós” íz a szájban) és a „fizetés” (sós fizetés, amely valaha aranyat ért) ugyanazon gyökérből származnak. A másik a „szalámi” (sózott kolbász) – maga a „kolbász” szó valójában a sal szóból származik, a „sóval ízesített valami” érzésén keresztül.
Élelmezés közben a „salsa” a vulgáris latinból származik * salsa , azaz „szósz”; valójában az angol a francián keresztül kapott „szószt” ugyanabból a vulgáris latin gyökérből. A „szószos” átvitt értelme az „éles zamatú” személyiségek leírására fordult elő, és amerikai angol nyelven a „szószos” kifejezés „sassos” -ra változott.
A sal származtatott szó a salata szóból származik, latinul a „sós” kifejezés. A sós mártásban elöntött zöldségek salata voltak, franciául pedig az étel neve salátává , angolul sallat néven, végül pedig a modern “salátánk”.
Olyan étkezés, amelynek neve szó szerint „sós”, alacsony sótartalmú. Innen innen .
Válasz
próbálja ki a saláta „etimológiáját”, amely valahol benne van, ha megnézi:
ha az etimológia furcsa vagy új szó számodra, aki iskolába küldött, elpazarolta a pénzét és az idejét, de egyet nem talál kultúrát az értelmetlen információs szivattyúállomásokon; az ember az okaitól kapja.