Legjobb válasz
A húgommal évek óta folyamatos vitát folytatunk egy kérdésről, amely érintőlegesen kapcsolódik ehhez a kérdéshez.
A vita maga az irónia természete és meghatározása körül forog. Irodalomhallgatóként ezt tanultam az iróniáról:
Az iróniának többféle fajtája létezik.
Az első a mindennapi helyzetekben és az emberek közötti interakciókban tapasztalható fajta. Jobb kifejezés híján ezt általában „helyzetiróniának” nevezem. Ez így határozható meg: Eltérés a várakozás és a valóság között. Egy férfi attól fél, hogy felszáll a repülőgépre, mert fél, hogy meghal, amikor a repülőgép lezuhan (ezt példát minden Alanis Morrissette rajongó felismeri). Mivel statisztikailag a repülőgépek a legbiztonságosabb utazási módok, szinte nincs esély arra, hogy ez a személy egy repülőgép-balesetben meghaljon. Szóval borzasztóan ironikus, hogy a gép valóban lezuhan, miután a férfi végre meggyőződött a biztonságukról – legalábbis olyan mértékben, amennyire képes rávenni magát az egyikre.
Az irónia második típusa valóban az, amiről kérdezed: drámai irónia. A drámai irónia meghatározása kissé eltér a helyzetiróniától. A drámai irónia, amint tanítottam, eltérésként definiálják azt, amit a karakter gondol vagy mond, és az olvasó vagy a néző igaznak tudja. Ennek középpontjában valóban nincs sok különbség ez és a helyzetirónia között, kivéve a kontextust. Erre példa az egyik kedvenc sorom a Terminator 2 filmből. Egy szereplő megrendelt egy csésze kávét az automatából, és a csészére nyomtatott szimulált póker kézzel érkezett. Felkiáltja munkatársának: „Hé! Telt házat kaptam! ” Aztán elmosolyodik és azt mormolja magában: – Biztos a szerencsés napom! De amíg ez megtörtént, a rosszfiú lopakodott felé, és a néző már tudja, hogy valami rossz fog történni. A karakter megfordul, és a gazember rettenetes módon megöli. Határozottan nem szerencsés napja.
Tehát mi célt szolgál ez? Attól függ. A karakterek bizonyos vonásainak kiemelésére szolgálhat. Vagy szolgálhat bizonyos érzések kiváltására az olvasóban / nézőben. Ez akár humorforrásként is szolgálhat – mint sok esetben. Mindenesetre szinte mindig úgy tűnik, hogy valami más katalizátora – a pátosz, a humor, a félelem. Véleményem szerint hasznos eszköz.
Válasz
Üdvözlet.
Az irodalom „iróniája” egy olyan eszköz, ahol ennek az ellenkezőjét szánják. valóban megjelenik. A szerző ebben a helyzetben közönségének igényes képességeihez kíván fellebbezni. Ahol a közönség képes megérteni a szerző szándékát, ott elérik az „irónia” célját. Az irónia egyébként lehet „szituációs”, „drámai” vagy „verbális”.