A legjobb válasz
Ez teljes mértékben attól függ, hogy milyen nyelvről beszél. Az ü betű leggyakrabban egy szoros elülső, lekerekített magánhangzót képvisel, amelyet a nemzetközi fonetikus ábécé [y] -ként képvisel. A hang kissé hasonlít az „ee” lekerekített ajkú kiejtésére.
Itt található az ü betű különféle nyelveken, egyszerűsített magyarázatokkal:
- spanyol – ü azt jelzi, hogy az u kiejtése hasonló, mint az angol w.
- német – ü bezárás első lekerekített magánhangzó [y]. Ugyanazt a hangzást képviseli: kínai pinjin, magyar, török, ujgur, észt, azeri, türkmén, krími, kazah és tatár nyelven is. Ez ritkán jelenik meg francia nyelven is.
- katalán – ü azt jelzi, hogy az u kiejtése az angol w-hez hasonlóan történik, csakúgy, mint spanyolul; ugyanakkor felhasználható annak bemutatására is, hogy két magánhangzót nem szabad kettősként futtatni, mint például a „Raül”
Válasz
Ez a 2 pont angolul umlaut néven ismertek.
Használatuk a nyelvtől függ. Spanyolul az umlautokat használjuk, hogy megtudjuk, ki kell-e ejtenünk az „u” szót vagy sem.
A „guerra” szó kiejtése szokásos módszer az „u” használatára a „g” után. vagy egy „q”. Ebben a fajta használatban az „u” csendes, de tudatja veled, hogy a „g” -t kemény „g” -ként kell kiejteni, például a „get” szóban. Ha az „u” nem lenne jelen, a standard spanyol szabályok szerint a „g” egy puha „g” lenne, ami angolul „h” -nek tűnik, például a „help” -ben.
Tehát mit tegyünk, ha valóban „u” -t akarunk e-vel ejteni egy „g” előtt? Adunk hozzá egy umlautot! Tehát a „cigüeña” szóban az „u” a „g” után olvasható, mint az angol „goo” szóban, ahelyett, hogy néma lenne.