A legjobb válasz
Azt mondanám, hogy azért, mert a 90-es évek közepe óta a hang és a produkció paritást ért el a televíziós reklámmal és az innováció iránti vágy hiányával, amely a kisebb népszerűségtől való félelmen alapul.
A rap is jelentős tényezővé vált, a dalszövegek főleg a szexre, a túlzásokra és a más rapperekkel való versengésre összpontosultak.
A Techno-tól az EDM-ig tartó technológia kezdetei óta a DJ produkciói stílusa a táncütemek és az alkalmanként ismétlődő dallam egyszerű elmosódásaként homogenizálódik. valami értelmesebbet énekelni, de a produkció nagy részét televíziós reklámoktól függetlenül szólítja meg.
Az utóbbi időben az iparban egyedülálló hangú művészeket inkább a fiatalabb művészek szelídsége keveri.
igen az 50-es évek óta minden korszakban volt olyan zene, amelyet ma elég rossznak lehet tekinteni, de azt hiszem, hogy wh a mai zenehiányban hiányoznak azok az előadók, akik határokat feszegettek a popzenében, mint James Brown, Jimi Hendrix, The Doors, Pink Floyd és néhány ilyen, a 70-es évek legendája. A 80-as évek új hulláma rengeteg egyedi csillagot hozott létre, egészen a B-52-esektől, Gary Numan, Blondie-tól egészen Madonnáig. Az egész Synthpop hullám egy újabb friss hang volt, még a 90-es évek elején a techno-nak is megvoltak a pillanatai, bár ritkán voltak nagyszerű tartós dalszerző klasszikusok. Hol vannak olyan dalok eredményei, mint Ben E. King „Stand By Me” vagy az Eurythmics „Sweet Dreams”?
Még a feldolgozásokat is jobban rendezték a 80-as években, mint most. / p>
Azért tűnik olyan rossznak az egész, hogy az alternatív művészek és a zenei innováció a mainstream-en kívül zajlik, így nincs esélye meghallgatni a rádióban. A friss hangok reklámozásához annyira fontos zenei videók is elvesztették piacukat, mivel az MTV formátum megváltozott, és a YouTube az új megtekintési hely.
Remélem, hogy a válaszom ezt valamilyen módon megmagyarázza.
A zene szubjektív, de mindig lesz némi vintage klasszikus, amit élvezhet.
Válasz
Ez fokozatos. A hangszerektől, az énektől és a hangjegyektől nem jutottunk olyan emberekhez, akik egyik napról a másikra a jobb zene mintáin gyorsan beszélgettek a kizsákmányolásukról.
A vég kezdete azonban jóval a rap megjelenése előtt jött el. Ez a hervadó, hámló, pustuláló tünet, nem a betegség.
Több mint fél évszázaddal ezelőtt Tiger Beat bebizonyította, hogy a zenész által ábrázolt kép sokkal fontosabb, mint maga a zene. A marketingesek a fiatal lányokat őrületbe kergethetik a nem megfelelő zenék miatt, és magazinokat adhatnak el, mindaddig, amíg az énekesnőnek ostoba haja és szép fogai vannak.
Nem állítom, hogy minden dal 1965 előtt remekmű volt . De az biztos, hogy úgy hangzott, mintha legalább próbálkoznának.
A hanyatlás döntő pontja az 1980-as évek elején következett be. Az MTV-nek népszerű zenészekre volt szüksége videók készítéséhez. A lemezkiadók azt mondták, hogy biztosan elérjük, hogy Pat Benetar megjelenjen egy videóban. De egészen biztosak vagyunk benne, hogy a kábelcsatornád segítségével olyan cselekményeket tudunk lenyomni, amelyek fő adottságai a vizuális trükkök, tehát ez a csomag, vedd el vagy hagyd el. Valóban, a közönség nem tudta megkülönböztetni a audio és a videót, a és a hibásakat Hangin Tough a tisztességes zenéhez, mert szinkronizált táncot láttak. Ez a játék whooa-oo-oo-oo-over, ha csak annyit teszel, hogy fantasztikus zenét írsz és adsz elő, de nem adhatod el videóban.
Rossz időzítésű halálütemben, 1981 megjelent a WMOT nyilvántartásában Frankie Smith kettős holland busz kiadása is, amely pénzmosási műveletnek bizonyult egy kokain-kereskedő fogorvos számára, aki „Dr. Hó.” Ebben szerepelt az „izzle talk”. Snoop Dogg később „a világ ajándékának” nevezte. (SNL vázlat volt, viccelődött, és vicces volt.)
Willze illzare plizzayin “dizzouble dizzutch! dizzouble dizzutch! dizzouble dizzutch!
Amikor ezt a rádióban játszották, ahelyett, hogy reklamáltak volna az állomáson vagy elzavarták volna a telefonvonalakat ehelyett arra a következtetésre jutott, hogy másoknak meg kell kedvelnie, így talán rendben van, ez volt az a nap, amikor a zene meghalt.
Ne várja meg, amíg a végére ér, mert soha nem fog. Hatvan év múlva hallgatni fogja a kavics hangját egy turmixgépben, és panaszkodni fog arra, hogy az egy évtizeddel korábban egy turmixgép kavicsától lefelé ment.