Legjobb válasz
Nem , mi nem , és itt van, miért. Nem szentek hiánya a mecénásunk Isten előtt ebben a különös aggodalomban, csupán annyi, hogy a katolikusok nem hisznek a szerencsében és a szerencsében.
Két pontot fogunk megfogalmazni a alapos megalapozottsága ennek a kérdésnek.
Először , miért olyan idegen a szerencse és a szerencse fogalma a katolikus elmétől? Ennek oka az eleve elrendelés megértésében rejlik. Az eleve elrendelés az a fogalom, hogy Isten örökké ismeri az összes eseményt, és isteni gondviselésének részeként elrendeli őket.
Itt a Szent Anya Egyház teológusai aranyközepet csapnak a teremtett világ kihívást jelentő valóságának megértésében. Isten transzcendens jóságában akarja az emberek szabadságát és üdvösségét egyaránt. Aktív akarata minden ember számára megadja az üdvösség eszközeit, megengedő akarata pedig lehetővé teszi számukra, hogy szabadon megtagadják kegyelmét. Ebben nem látja a „kiválasztott befagyasztott”, elit, kettős eleve elrendelés, a kálvinizmus megválasztásának hibáit, sem az Isten kegyelmének velejáró szükségességét, hogy az ember a Pelagianizmusban látott jó cselekedeteket hajtsa végre.
Másodszor, ez nem egyezik azzal, ahogy a védőszentek imája működik. A szentek emberségükben a barátaink. Ők is Isten legkedvesebb barátai. Szeretik Istent, amilyen ő. A nicomacheai etikában Arisztotelész megmutatja, hogy a barátok hogyan kívánják a jót egymásnak. A szentek Istenben a legteljesebb mértékben birtokolják a jót, és azt kívánják, hogy csatlakozzunk hozzájuk a mennyben.
Itt jön be az ima a szentekhez. Imádsággal lelkileg kommunikálhatunk a szentekkel, és így válhatunk az ő szentjeivé. barátok. Csakúgy, mint minden barátság, ez is gyakran a közös érdeklődésen alapszik. A szentek földi életükben olyan dolgokat tettek, mint az egész emberiség. Van, ahol kereskedő, van, aki tanár, van, aki ügyvéd, stb. Életüknek különös íze volt, ahogyan azt a részletek diktálták, hogy miként élték a keresztény életet.
Vegyük például St. Dymphnát. A pogány király és keresztény felesége lánya a Kr. U. 7. században különösen durva életet élt. Felesége halála után Dymphna Oriel apjának, Damonnak a lelki egészsége gyorsan leromlott. Anyához való fizikai hasonlóságból Dymphna apja őrülten vágyott arra, hogy feleségül vegye a lányát. Őrült apjától intenzív üldöztetés éri az Istennek tett tisztességi fogadalmak betartását. Tizennégy éves volt. Számos társával együtt elmenekült Írországból, és belgiumi szegény és beteg kórházat állított fel. Dühös (és még mindig őrült) apja nyomában követte lányát, ezt a Szent Dymfnát, és véres dühben lefejezéssel megölte. Élete sajátos küzdelmeinek természeténél fogva kimutatták, hogy Szent Dymfna különös figyelmet fordít bizonyos személyekre, akik még mindig élnek a földi helyzetben. A menekültek, az elmebetegek és a vérfertőzés áldozatainak védnökének tekintjük. Szent Dymphna különös szeretettel veszi át ezeket a sorsokat a nevünkben, mielőtt Isten végtelen kegyelmeit könyörögné
A szentek imája nem varázslat, és nyilvánvalóan nem a halottak imádata. Ehelyett ez egy kegyelmi gazdaság , amelynek segítségével azok, akik már nagyon közel állnak Istenhez, saját érdekeiket képviselhetik előtte, hogy mindenki vele lehessen a mennyben . Isteni lobbizás, ha akarod, de ez kissé durva.
Miért fontos ez? Ez elsősorban azt jelenti, hogy a szerencsének semmi köze nincs a keresztény élethez. Nem Isten saját belátása szerint választják meg az üdvösség „jó szerencséjével”, mert akarja, hogy minden ember megmeneküljön. De nem egészen a pelagianizmusig, el kell döntenünk, hogy szeretjük Istent, és kegyelme segítségével végezzük az Ő munkáját, ha reméljük, hogy vele együtt élhetünk a paradicsomban, és nem utasíthatjuk el örökre társaságát.
a szentek a könnyű út. Ha el akarjuk utasítani a pelagianizmust, meg kell kapnunk Isten kegyelmét, hogy elfogadjuk Őt. Ha nem kapjuk meg Isten kegyelmét (például, ha az egyház családjában a keresztség révén vezetjük be), akkor az Eredeti Bűnben szenvedő embernek sokkal nehezebb önmagát választania. Mert:
“Mindazok, akiknek tetszik a juhunk, eltévelyedtek, mindenki a maga útjára tért: és az Úr rávetette mindannyiunk gonoszságát.” Ézsaiás 53: 6
A szentek a barátaink belül. A szentek látják nehéz helyzetünket, és nagy együttérzést éreznek irántunk. Ha a szentek barátai leszünk és megkérdezzük tőlük, amire szükségünk van, akkor biztosan Isten elé kerülnek, és a kegyelmek liberális kiáradására könyörögnek. A mi Istenünk a bőséges szeretet és irgalom Istene.Ha bárki imáit meghallja, akkor biztosan meghallgatja a menny szentjeit, akik olyan közel állnak hozzá a mennyben.
A jó szerencséért való imádkozásnak semmi értelme nincs. Nincs szerencséje Istennel. Lásd, hogy az ajtó már nyitva áll minden ember előtt. Isten megadja nekünk a szenteket, hogy utat mutassanak nekünk, példával és közbenjárással maga előtt.
Lásd, hogy csupán a mennyben lévő nagy barátaink útját kell követnie. Biztosítani fognak számunkra minden kegyelmet, még azokat is, akik túl vannak és túláradják azokat, amelyeket Isten már kínál nekünk végtelen jóságában. Mindössze annyit kell tennünk, hogy barátok vagyunk Istennel és szentjeivel. Bizonyára sok olyan szent volt, aki földi életében megosztotta sajátos helyzetét. Imádkozzatok hozzájuk.
Válasz
Ha azt kérdezi, hogy van-e az egyháznak egy szentje, aki közbenjárjon, hogy megnyerje a lottót, a válasz nem. De van egy szent, aki imádkozik érted az igényeidért.
A neve Szent Cajetan. Itt egy kicsit róla:
Szent Cajetan 1524-ben társalapítója volt a Theatines-nek, amely papi közösségnek apostoli életet kellett folytatnia. Megvetéssel kellett nézniük minden földi holmit, nem kellett fizetést elfogadniuk a hívektől; csak abból engedték meg, hogy megtartsák a megélhetés eszközeit.
Bankot alapított a szegények megsegítésére, és alternatívát kínált az uzsorásoknak. Később a Nápolyi Bank lett. A munkanélküliek iránti aggodalma, a szükséges anyagi segítség nyújtása számukra szükségük idején mecénássá tette