Legjobb válasz
Nem – mert egy matematikai egyenlet mindig létrehoz egy értéket, amely lehet valamiből jósolt (vagy az előző, vagy az előző értékekből), ezért nem írható le véletlenszerűnek.
Ál-véletlenszerűnek írhatnánk le – vagyis véletlenszerűnek fog kinézni, de valóban valóban Véletlenszerűen a következő feltételeknek kell megfelelniük.
- A tartomány összes lehetséges értékének azonos eséllyel kell előfordulnia – ez \ frac 1k (ahol k a tartományban lévő diszkrét értékek száma).
- Az összes véges hosszúságú részszekvenciának ugyanolyan eséllyel kell előfordulnia, mint az összes többi azonos hosszúságú részszekvenciának – például az n hosszúságú összes részsorozatnak esélye van {\ frac 1k} ^ n.
- A szekvencia m ^ {th} eleme nem lehet kiszámítható az előző m-1 elemek egyikéből sem.
Bármely megismételhető algoritmus tisztán megsérti az utolsó kritériumokat.
Az álvéletlen generáló függvények (ahogyan azt sok számítógépes rendszer használja) nagyon jó munkát végeznek az első két kritérium teljesítésében, és az utóbbit a lehető legnagyobb mértékben megnehezítik (ismernie kell a a kezdő magnak bármilyen jó eséllyel megjósolhatja a szekvenciát), de nem lehetetlen.
Az ál véletlenszerű szekvencia megléte első pillantásra korlátozónak tűnhet, de sok esetben annak ellenére, hogy megismételhető véletlenszerű készleteket készíthet A megjelenési érték értékes lehet:
- Képzelje el, hogy van egy rutinja, amely véletlenszámokkal használja a biológiai növekedés szimulálását, és észreveszi, hogy a 20 000 ^ {th} iteráció után a funkció rosszul működik. Nagyon hasznos lenne, ha pontosan ugyanazt a szekvenciát játszhatnánk le a rutinba, megállíthatnánk a 19 999 iterációt és megpróbálnánk hibakeresni a sikertelent.
Hasonló más felhasználási lehetőségek találhatók az ismételhető ál- véletlenszerű számsorozatok.
Válasz
A fix matematikai egyenletre adott válaszok minden alkalommal ugyanazok. A matematikai egyenleteknek azonban sok megoldása lehet. Tehát, ha másképp oldja meg a matematikai egyenletet, akkor minden alkalommal más megoldást kaphat.
Egyszerű példaként vegye figyelembe a másodfokot x ^ 2 egyenlet – x = 0. A másodfokú képlettel megoldva mindkét megoldás megadható, de más módszerekkel megoldva a 0 vagy 1 közül csak egyet adhat meg. Ha a megoldás metódusa maga véletlenszerű, akkor melyik gyökér is lehet véletlenszerű.
Ez a példa sajnos nem a véletlenszerűség, sőt az ál-véletlenszerűség forrásává válik – csak azt kapja vissza, amit betett vagy kevesebbet. Ugyanez az ötlet azonban felhasználható a psuedo-véletlenszerűség forrásaként. Az ál-véletlenszerű számok előállítására szolgáló algoritmus (elvileg) átalakítható Diophantine-egyenletgé vagy egyenletkészletké, amelynek formája
f (s, r\_1, r\_2, r\_3, \ ldots, r\_n, x\_1, x\_2, \ ldots, x\_k) = 0
Ennek a képletnek akkor lesz megoldása, ha s az RNG magja, és r\_1 – r\_n az RNG első n kimenete. Az x\_i-k a fordításban használt segédváltozók.
Ennek a humongus képletnek a megoldása (egész számokban) ál-véletlenszerű számokat ad. Más megoldás megtalálása újabb ál-véletlenszerű számkészletet eredményez, feltéve, hogy talált egy eltérő s-t.
Lehetnek természetesebb példák is, például a Riemann Zeta függvény nulláinak keresése ” találomra.” De nehezebb lehet kimutatni, hogy ezek kellően álvéletlenszerűek.
Ugyanúgy, mint az x ^ 2-x = 0 esetben, csak annyi igaz véletlenszerűséget kapna ki, amennyit be (vagy rosszabb esetben.)