Legjobb válasz
Segítsen, hadd derüljön ki a legnagyobb titkom. Vagy nem. Úgy gondolom, hogy ez nem titok.
Szerkesztés: Ezt most priváttá tettem. Nem hiszem, hogy valami túl nagy, hogy kapcsolatba kerültem volna a nevemmel, ha a potenciális munkáltatók google-on keresnének … 2011–2014. A kohortomban 14 ember volt. Mire abbahagytam, azt hiszem, legalább 5 másik már kilépett (van, aki készségesen, ki rúgott és sikoltozott). Azt hiszem, talán 5-en végeztünk, bár néhányan átmentek más egyetemekre tanácsadóikkal együtt, és ott végeztek. Amúgy az a lényeg, hogy a program megtartási aránya legjobb esetben is 50\% volt.
Most miért léptem ki? 2 csodálatos évet töltöttem abban a programban, intelligens emberek vesznek körül, klassz órákat vettem, klassz kutatásokat végeztem. És akkor nem tettem. Még soha életemben nem éreztem magam ilyen ostobának és alkalmatlannak, mint Ph.D. utolsó évemben. Noha az elején nem volt nagy nyomás a publikálásra, az elkezdett felépülni. Értem, bizonyos értelemben: publikál vagy elpusztul. Megjegyzéseket tehetek a közzétett dolgok hasznosságáról, de tartózkodom.
Nem vágtam ki érte. Nyomorult voltam. Féltem abbahagyni, mert nem voltam amerikai állampolgár / lakos, és rettegtem attól, hogy munkát találok. Beszéltem a tanácsadómmal, és úgy döntöttem, hogy kilépek (nem megyek túl sok részletbe, ez nem volt egészen döntés). De a nyáron sikerült kutatási gyakorlatot szereznem, és tanácsadóm áldását kaptam arra, hogy végigcsináljam. Nagyszerű volt, és lehetőséget adott arra, hogy munkát találjak.
Szerettem az első munkámat, és a második munkámat is. Jó vagyok ebben a programozási dologban. Jobban, mint én voltam a kutatásban. Szabadon dolgozhatok 9–6 között, majd a hátralévő időmet azzal töltöm, hogy ne aggódjak a munkám miatt. A gimnáziumban minden egyes szórakozással töltött másodpercemben megbánást éreztem, mert helyette kutatást végezhettem volna!
Nem valami mást csináltam volna az életemmel, hanem mindig programozó. A Ph.D. inkább véletlenszerű eredmény volt, amelyet útközben összegyűjtöttek. A kutatásnak lehetősége volt hűvösnek lenni (néhány alulképzett REU-m a virtuális valóságban volt, mielőtt a VR dolog lenne!), De az általam végzett kutatás nem éppen az volt, amire gondoltam. Sőt, azt reméltem, hogy olyan kutatásokat fogok végezni, amelyek megváltoztatják a világ alakját, és ez biztosan nem ez volt. Amúgy nagyon kevés kutatás teszi a konferencia cikkeken kívülre. Az Academia soha nem hangzott szórakoztatónak, és nagyon kevés dolog számomra annyira rémisztő, mint az osztály elé állás és a tanítás gondolata. És egy olyan munkahely, ahol hűvös van, mint egy vállalat kutatólaboratóriuma, nem történhetett volna meg az akadémiai tapasztalatok nélkül.
Tehát a legjobb döntés, amit valaha hoztam (valaha is nekem hoztak?) Az volt, hogy felhagyok a doktori fokozatommal. Nagyon kevés oka van annak, hogy valóban PhD fokozatot folytasson. CS-ben, hogy őszinte legyek. Az enyém nem volt elég jó. Útközben kaptam egy mestert a főiskolámnál jobban elnevezett egyetemről, szóval ez klassz volt. De a grad iskola visszatekintve csak úgy tűnik, hogy hatalmas kitérő volt. Szórakoztató és érdekes, ami valószínűleg számít az élettapasztalatok szempontjából. De soha nem ez volt a cél. Csak ellenőrizni való, és egy eszköz a való világ rövid ideig történő elkerülésére.
Válasz
Ihlethiány, ami ahhoz az érzéshez vezetett, hogy nem tudok előrelépni, ami rossz érzéssel jár, miután láttam, hogy az összes barátom letelepedett szép munkájával és fizetésével.
Ez velem történt a 4. évfolyamon év. Tudod, hogy Ph.D. hallgató azt jelenti, hogy elkötelezett az emberi ismeretek határainak meghúzása mellett, még évekbe is telik, mire végre megkapja az eredményeket. Első éveimben a tanácsadóm nem igazán erőltetett engem, mint néhány más csoport, hogy a hallgatók még késő este is elvégzik a munkájukat, ezért viszonylag tanácstalan voltam, amikor számtalan dolgozatot adott nekem az elméleti kémia különböző témáiról. Javasolta, hogy futtassak néhány szimulációt, de soha nem mondta el lépésről lépésre kifejezetten, hogy mit tegyek, de még mindig tanácstalan voltam. Apránként, amikor ez a tanácstalanság idővel elakadt, elkezdtem unatkozni, és elgondolkodtam magamban, miért csinálok Ph.D.-t.
Amikor látom, hogy társaim elkezdik publikálni műveiket, konferenciákon vett részt, eltévedtem. És akkor, csakúgy, mint egy olaj hozzáadása egy égő szénhez, amikor látom, hogy barátaim, akik úgy döntöttek, hogy a szokásos pályafutásukra mennek, szép munkahelyekkel és házakkal rendelkeznek, kezdtem értéktelennek érezni magam. Mi járult hozzá? Tényleg ilyen képtelen voltam? Talán végül is nem voltam a tudományos színvonalon. Mivel egyáltalán nincs közeli publikáció (valóban azt mondanám, hogy az első 4 évet semmit nem töltöttem, csak dolgozatokat olvastam, és néhány szimulációt lefuttattam, ahol fogalmam sem volt, hogyan tovább)
hiányzott egy motiváció és szenvedély a pálya iránt! Talán Ph.D. nem igazán helyes dolog számomra? Szóval azon gondolkodtam, hogy kilépek-e a Ph.D.-ből.Nos, legalább van némi kódolási képességem. Talán vállalkozóként jeleskedhetek? Indít?
De akkor van bennem valami, ami azt mondja, hogy ne lépjek ki! Már 4 évet töltöttem ezzel a dologgal. Ha ekkor abbahagytam, akkor ez 4 év elvesztése anélkül, hogy valami értelmes lenne az életem számára.
Tehát maradtam, és akkor egy csoda történt a 6. évben! Tanácsadóm fia matematikus, aki a kémiai szimulációk iránt érdeklődik, és kapott egy kéziratot a gépi tanulás kémiai szimulációkban történő felhasználásáról. Aztán hirtelen azt mondtam magamnak: “Rendben, megteszem ezt a dolgot!” Mivel nagy dolog lesz, ezért minden szívemet oda kell adnom, hogy megtanuljam és befejezzem!
És akkor 7. évem közepén egy vendégelőadó eredetileg eljött, hogy előadást tartson a tanszéken szeminárium lett a tanácsadóm munkatársa, és nagy érdeklődést tanúsított a gépi tanulás iránt. Tehát egy másik projektet is elindítottam vele.
És most vagyok a 8. év közepén, még mindig publikációk nélkül, de végül tanácsadóm megengedte, hogy befejezzem a Ph.D.-t. márciusban, mert mostanra elég kiforrott a munkánk, és a védekezésem után elvégezhettem néhány dolgot, hogy végre két kéziratot írjak.
Örülök, hogy vártam !!