Legjobb válasz
Az olvasottak alapján a megkülönböztetés egyik módja az, hogy „pre -oedipal ”a tárgykapcsolatokhoz kapcsolódik. A csecsemő nem tapasztal más embereket, vagy a cselekvésüket, sokkal inkább a „dolgokat”, és a csecsemő által tapasztalt kapcsolatok köze vannak egyes dolgokhoz, amelyek jönnek és mennek, jó vagy rosszak (az átadott tapasztalatok szempontjából). stb. De a gyermek nem fogalmazza meg önmagát gyermekként, és nem is az anyát, mint anyát. Valójában a gyermek úgy tekinthet az anyára, mint egy önmagára.
Ezután sokkal később észlelhető az anyától való elszakadás érzése, és ezzel együtt jár a cselekvés és a gyermek próbálkozása kitalálni. hogyan lehet befogadni a nukleáris család hatalmi dinamikáját, miközben kielégítik az igényeit.
Az igazán zseniális Jacques Lacan gondolkodásmódjában az, hogy sikerül elhomályosítania a politikai kérdéseket, például a patriarchális családi struktúrákat és a piaci alapú igény, hogy individualista versenyképességet alakítson ki saját karaktere szerint, a másik kérdés a gyermek alapvető igénye, hogy teljesüljenek alapvető biológiai és társadalmi vágyai.
A fentiek összefüggésében a Az „ödipális” helyzet egy dilemma kiszabását vonja maga után a gyermek növekvő tudatában, hogy miként lehet alkalmazkodni egy olyan társadalmi rendszerhez, amelynek feltétlenül le kell értékelnie az anyát annak érdekében, hogy virágzóan versenyképes legyen.
A gyermek szükségszerűen el kell utasítania az anyát és be kell ölelnie a lim-et az apa állította be, amelyek a társadalom ilyen stílusában való versengés tervei. Amennyiben a gyermek továbbra is ragaszkodik az anyához, és a „nőies” tápláló értékekhez, az Oidipus-komplexum nem tekinthető sikeresnek.
Érdekes, hogy társadalmi szempontból azt látjuk, hogy ezt a „válságot” csak a patriarchátus és az individualista verseny értékeinek javára szabad megoldani. Bármely más megoldás a patológia vagy a rosszindulatú fejlődés területének tekinthető. Lehet, hogy meleg is lesz.
Válasz
Az oedipális állapot kétfős pszichológia – anya és gyermek között. Vannak bizonyos fejlesztési feladatok, amelyek ebben az időszakban és ezen a kapcsolaton belül zajlanak.
Ezután következik az oedipális helyzet – háromszemélyes pszichológia az anya-apa-gyermek között. Vannak bizonyos fejlesztési feladatok itt is az érés ezen időszakában és a háromszögelős helyzet összefüggésében.
Ezek a feladatok jól haladhatnak vagy elromolhatnak. Ha elromlanak, a fejlődési hiányok nyomon maradnak – jellemzően szocioemocionális hiányok.
Sok freudi azt gondolta, hogy az oedipális helyzet sikeres megoldása visszamenőlegesen meggyógyítja a preoedipális kudarcokból hátrahagyott patológiákat. Ezt azonban a poszt-freudista teoretikusok egyre inkább megkérdőjelezték, független folyamatoknak tekintve őket.